A fociban már sikerült: Rijadba csábítottak számos, zömmel aktív pályája végénél tartó sztárfocistát, bevásárolták magukat vezető nyugat-európai klubokba, megszerezték néhány nemzeti kupadöntő lebonyolításának jogát és erőfeszítéseik megkoronázásaként a 2034-es labdarúgó VB rendezési jogát is.
A művészeti szcéna meghódításában itt még nem tartanak, de azért máris komoly sikereket mutathatnak fel. És ha győzik pénzzel, akkor az eddigieket újabb, még nagyobb dobások követhetik. A már megvalósított és a még megvalósítandó tervekhez a keretet a Vision 2030 projekt szolgáltatja, mely gazdasági, társadalmi és kulturális téren is a fejlettség új szintjére kívánja emelni az országot; 2030-ig 100 milliárd dollár külföldi tőkét tervez bevonzani az országba és azzal számol, hogy az odalátogató turisták száma addigra elérheti az évi 15 milliót. Az már most is látszik, hogy a tervek egy része nem fog megvalósulni – legalábbis 2030-ig biztosan nem –, de ami igen, arra is illik a gigantikus jelző. A Vision 2030 által keltett nemzetközi figyelmet jól mutatja, hogy a projekt kulturális elemeit koordináló szaúdi miniszter, Badr bin Abdullah Al Saud herceg a 41. helyen szerepel a londoni ArtReview magazinnak a globális művészeti szcéna legbefolyásosabb szereplőit rangsoroló Power 100-as listáján.
Kulturális téren az ország hídszerepre törekszik a nyugati világ és saját régiója között;
a Vision 2030 többtucatnyi projektje körül jónéhány ezt a célt szolgálja. Persze a két különböző világ találkozása könnyen vezethet konfliktusokhoz, amiket csak kompromisszumok árán lehet elkerülni. Jó példa erre Andy Warhol nagy szenzációként beharangozott 2023-as szóló show-ja, ami korábban aligha lett volna elképzelhető Szaúd-Arábiában. De míg a pittsburgh-i Andy Warhol Múzeum által szervezett tárlat előtt a múzeum igazgatója olyan kiállítást igért, ami sokoldalúan mutatja be a Warhol identitását alapvetően meghatározó tényezőket, a kiállítás végül gondosan megkerülte mindazt, ami a művész homoszexualitásával volt összefüggésben, és megelégedett olyan művek bemutatásával, amik a celebvilágba, a szupergazdagok életének kulisszái közé kalauzolták a nézőket. Az ezzel kapcsolatos bírálatokra Patrick Moore, a múzeum igazgatója nem túl meggyőző érvekkel válaszolt, mondván, hogy Warhol nagyon összetett és számos területen aktív személyiség volt és nem előírás, hogy egy kiállításnak ennek minden aspektusával foglalkoznia kell. A szaúdi rendszer kritikusai nem véletlenül emlegettek – persze, nemcsak eme kiállítás kapcsán – „artwashing”-ot, azaz azt, hogy az ország a látványos kulturális importtal és külföldi művészeti projektek nagyvonalú támogatásával a róla főként az emberi jogok kritikus helyzete miatt kialakult negatív képet igyekszik retusálni.
Tény, hogy az országban az utóbbi években gombamódra szaporodtak a művészeti vásárok és a nagyszabású – hol regionális, hol globális jellegű – művészeti seregszemlék, köztük biennálék és fesztiválok.
Ezek szervezéséhez a megfelelő színvonal biztosítása érdekében vezető külföldi, főként nyugat-európai kulturális-művészeti intézmények segítségét is igénybe vették. Utóbbiak pedig többnyire örömmel fogadták e meghívásokat és álláspontjukat a kultúrkörök közelítésének nemes missziójával legitimálva gyorsan félretették az ideológiai megfontolásokat. Közreműködésükért jelentős összegeket kaptak, amire a jelenlegi, a kulturális intézmények számára szinte mindenütt „pénzhiányos” időszakban erősen rá is vannak utalva. A kapcsolatok és kölcsönös előnyökkel járó együttműködések főként két európai kulturális nagyhatalommal, Nagy-Britanniával és Franciaországgal váltak intenzívvé a legutóbbi években; esetükben már államközi megállapodások biztosítanak stabil hátteret az egyes intézmények, például a két ország vezető múzeumai szaúd-arábiai szerepvállalásához. Macron francia elnök 2021-ben, majd 2024-ben is ellátogatott a szaúdi fővárosba, tavaly decemberben pedig, kevesebb, mint fél évvel beiktatása után, Keir Starmer brit miniszterelnök is követte őt. A nemzeti intézmények mellett intenzíven fejlődnek a kapcsolatok a közel-keleti ország és a két legnagyobb, globálisan aktív aukciósház, a Christie’s, illetve a Sotheby’s között is.
Szaúd-Arábiának brit és francia partnereitől elsősorban két dologra van szüksége. Egyrészt know-how-ra és nem is csak a nyugati művészet ottani bemutatásához és a közel-keleti régió kultúrájával való párbeszédbe állításához, hanem saját kulturális öröksége védelméhez, feltárásához, konzerválásához vagy éppen a műkereskedelem fellendítéséhez, például vásárok szervezéséhez is. Másfelől viszont kvalitásos műtárgyakra, amelyek például időszaki kiállításokra vagy akár tartós letét formájában érkezhetnek az országba. „Cserébe” saját kultúrájuk termékein túl pénzt kínálnak, legutóbb például 50 millió eurót ajánlottak fel a nagyszabású felújítás előtt álló párizsi Centre Pompidou számára; ez az összeg a jelenlegi kalkulációk szerint a felújítás tetemes költségeinek mintegy 20%-át fedezi.
Starmer legutóbbi látogatásán, a Mohammed bin Salman Al Saud koronaherceggel folytatott tárgyalásain többek között arról született megállapodás, hogy London szakemberekkel segíti a szaúdi kulturális örökség megóvását és a turisztikai infrastruktúra fejlesztését; előbbiben az állami felügyelet alatt működő Historic England lesz a szaúdiak partnere. Az intézmény egyebek mellett támogatást nyújt a szaúdi Heritage Commission-nek a műemlékek helyreállításán és állagmegóvásán dolgozó fiatal helyi szakemberek képzéséhez. Szaúd-Arábia egyik kiemelt projektje az ország „élő idő-kapszulája”, az UNESCO kulturális világörökségi listáján is szereplő AlUla (Al-Ula) igazi nemzetközi turisztikai központtá fejlesztése, amiben a megállapodás szerint ugyancsak brit állami intézmények, illetve ottani cégek fognak közreműködni. A projekteket koordináló Royal Commission for AlUla (RCA) 2035-re évi kétmillió turistára és 32 milliárd dolláros idegenforgalmi bevételre számít a régióban. Az RCA mellé tanácsadónak a nemzetközi szcéna egyik igen magasan jegyzett alakját, a többek között Damien Hirst „felfedezőjeként” ismert brit kurátor-műkritikus Iwona Blazwick-et kérték fel.
AlUla nevezetességei a régmúlthoz kötődnek, de mára a kortárs művészet is hangsúlyosan megjelent itt: tavaly már a harmadik kiadásánál tartott a Desert X kortárs sivatagi biennálé, amelyen felkért hazai és külföldi művészek zömmel a land art kategóriájába sorolható nagy méretű helyspecifikus munkáit állítják ki a sivatagban. (Az idei, március 8-án nyíló kiadás külön érdekessége, hogy azon Agnes Denes Élő piramis című ikonikus munkája is szerepel majd.)
Franciaország még nagyobb szerepet játszik AlUlában. Párizs 2018-ban Afalula (L’Agence Française pour le développement d’AlUla) néven külön ügynökséget hozott létre az itteni francia közreműködés koordinálására és többek között a régészet, a várostervezés, a turizmus, a fenntartható fejlesztés témáiban nyújt szakmai támogatást a szaúdi félnek, de az együttműködés kiterjed majd a műtárgykölcsönzésre is. Laurent Le Bon, a Centre Pompidou elnöke 2023-ban arról írt alá megállapodást az RCU-val, hogy közreműködnek egy új, nagy kortárs művészeti múzeum létrehozásában. A 2028-29-ben megnyitni tervezett új múzeum gyűjteménye regionális és globális kitekintést egyaránt ad majd napjaink művészetére. Párizs a tervek szerint több más múzeum létrejötte felett is bábáskodik a régióban és segíti az ottani turisztikai infrastruktúra fejlesztését, például új szállodák építését. A teljes projekt 40-80 milliárd euróba kerülhet; nem ismert, hogy ebből mennyi kerül majd francia intézmények számlájára.
A franciák nemcsak AlUlában kapnak komoly megbízásokat; az arles-i nemzeti fotográfiai főiskola például egy új rijadi fotóművészeti múzeum létrehozásában vállalt aktív szerepet.
Szaúd-Arábia művészeti szcénában betöltött szerepének erősödését jól mutatja, hogy már az Art Baselről is az a – a vásár vezetői által egyelőre cáfolt – hír terjed, hogy a világ legnagyobb kortárs vására is megvetné lábát az országban. Ott van már viszont a világ két vezető aukciósháza: mindkettő engedélyt kapott üzleti tevékenység folytatására Szaúd-Arábiában és a Sotheby’s Origins címmel február 8-án Diriyahban már meg is tartja első árverését. Ennek közel 120 tételét úgy válogatták össze, hogy az jó bepillantást engedjen a ház kínálatának sokszínűségébe. A – zömmel XX. századi – képzőművészeti alkotások mellett, melyek között számos helyi mester műve is szerepel, luxuscikkekre, így Rolex órákra, Cartier karkötőkre, Hermès táskákra, továbbá Michael Jordan és Cristiano Ronaldo egy-egy mezére is lehet majd licitálni. A legmagasabb, 1-1,5 millió dolláros becsértéket egy Magritte-festmény kapta, de egy Botero-mű és a Jordan-mez becsértékének felső határa is túllépi az egymillió dollárt.
A régió művészei közül a XX. századi szíriai Louay Kayyali nagyméretű olajképéért várják a legtöbbet, 500-700 ezer dollárt. A tételekért kriptovalutával is lehet majd fizetni.
A Sotheby’s-t egyébként már korábbról ismerik Szaúd-Arábiában; nagy árveréseik válogatott tételeit 2013 óta már többször bemutatták itt és 2017-ben rendeztek egy jótékonysági aukciót is. Sőt, a Sotheby’s volt a 2023-ban első ízben megrendezett Iszlám Művészeti Biennálé hivatalos „támogató partnere” is. A 12 hetes nagyszabású bemutató az iszlám országok kortárs művészetének egyedülálló seregszemléje volt, melynek helyszíne is szimbolikus jelentőséggel bírt: a Dzsidda (Jeddah) közelében található nemzetközi repülőtér a mekkai zarándoklatra érkező hívők jelentős részének belépési pontja az országba.
A rendezvény hagyományt teremtett; a második fesztivált néhány nappal ezelőtt nyitották meg, és ezen a Sotheby’s mellett a Christie’s is szerepel a közreműködők között; „vezető programszervező partnerként” a vásár szakmai előkészületeit koordinálta és az egyes fórumokhoz, kerekasztalokhoz rangos előadókat is biztosított. A fesztivállal Szaúd-Arábia azt igyekszik demonstrálni, hogy az ország nemcsak fogyasztóként jelenik meg a művészeti színtéren, hanem annak aktív alakítójaként is.
Szerző: műtárgy.com
Címlapkép: A 2023 évi Iszlám Művészeti Biennálé a King Abdulaziz Nemzetközi Repülőtér Hadzsi termináljában. A Diriyah Biennale Foundation jóvoltából
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
