Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Tavaly örültünk volna Amerikának
Ha pénzügyileg tudatos barátunk egy jól diverzifikált S&P 500-as ETF-fel lep meg minket, nyilván örülünk.
Jobban örültünk volna neki tavaly ilyenkor, hiszen már tudjuk, hogy idén decemberre közel 27%-kal ért volna többet ez az ajándék.
Ez a dobogó harmadik helyére lett volna elegendő az elmúlt huszonhárom év távlatában.
Panaszra azonban nincs okunk, hiszen az amerikai kitettség egy átlagos, régiós preferenciával nem rendelkező globális befektető részvényportfóliójának 65%-át teheti ki (irányadó MSCI All Country index alapján), tehát bőven van „hova tenni” az ajándékot. Ugyanakkor
semmiképpen ne számítsunk az idei év parádés teljesítményének megismétlésére, mert erre igen kevés esélyt látunk
Maradjunk a realitás talaján, és ha beigazolódik a 2025 végére prognosztizált 6465 pontos célárunk az S&P 500 tekintetében, akkor az 6,8%-os árfolyamemelkedést jelent. Ez tragikusnak biztosan nem mondható, hiszen nominális és reálértelemben is pozitív, de igazán kiemelkedőnek sem kezelhetjük. Elmarad a historikus átlagtól, és messze elmarad attól, amihez idén „szokhattunk”. A konzervatív, de pozitív előremutató részvénypiaci teljesítményt rövid távon számos mutatóval alátámaszthatjuk: a dinamikusan javuló vállalati eredmények, a továbbra is relatíve erősnek és ellenállónak tűnő amerikai fogyasztás és munkaerőpiac. Sőt, Trump piacbarát politikája az adócsökkentéseken keresztül szintén adhat egy löketet a tengerentúli vállalatok számára.
Kulcsszó: értékeltség
Ugyanakkor, ha az ajándékot közép- és hosszútávú portfóliónk részeként szeretnénk kezelni, nem mehetünk el szó nélkül az értékeltségi mutatók mellett. Miért?
Azért, mert a hosszú távú teljesítményt jelentősen (sőt, leginkább!) befolyásolja az értékeltség,
azaz, hogy éppen drágán, vagy olcsón szereztük meg a részvényeket.
A lenti ábrán minden fekete pötty egy-egy tízéves periódus reprezentál. A vízszintes tengelyen az adott időszak kezdetén megfigyelhető értékeltség (P/E), míg a függőleges tengelyen a tíz év évesített teljesítménye szerepel. A példaképp kiemelt lila pötty a 2008.11.02-én kezdődő időszak; ekkor 12,56 volt az S&P 500 P/E mutatója, és a következő 10 év alatt 10,9%-os teljesítményt ért el az index.
Az értékeltség és a hosszú távú teljesítmény közötti igen szoros összefüggést az mutatja meg, hogy a múltbéli adatpontok jól láthatóan a trendvonal – az ábrán szaggatott fekete vonallal – körül szórnak. Ha minden pont a trendvonalon helyezkedne el, akkor beszélhetnénk 100%-os magyarázóerőről (tehát csak és kizárólag az értékeltség határozná meg a teljesítményt). Természetesen nem ez a helyzet, sok más tényező befolyásolja a teljesítményt, de a tendencia világos:
minél magasabb a P/E, annál alacsonyabb hosszú távú teljesítményt remélhetünk.
A 2000 október és 2014 december között induló 10 éves periódusokat vizsgálva arra juthatunk, hogy az S&P 500 kezdő időpontban megfigyelt értékeltsége körülbelül 60%-ban magyarázza az azt követő 10 éves teljesítményt.
Adódik a kérdés: hogy állunk most? Az Egyesült Államok vezető részvényindexe az elmúlt 24 évben csupán 2021-ben és 2002-ben volt drágább. December elején 27-es visszatekintő és 22-es előretekintő P/E mutatón forgott az index, ami jócskán meghaladja a historikus átlagokat (19 és 17).
Mindebből rövid távú következtetéseket hiba lenne levonni, hiszen a befektetői hangulat és a rövid távú kilátások jók, a P/E 2025 végére akár 30 fölé is emelkedhet. Ugyanakkor
a magas értékeltség végső soron egy sérülékenység.
Elég lehet egy kellően rossz hír, egy várakozásokat alulmúló jelentési szezon, és az optimizmustól fűtött piaci hangulat nagyon gyorsan megromolhat. Ez pedig elsősorban a sztorikkal és égig érő várakozásokkal övezett részvények lendületét törné meg, értékeltségüket az átlag felé húzva – ami árfolyamra fordítva akár kétszámjegyű mínuszokat is jelenthet.
Akkor inkább a kötvényekben van a fantázia?
Ha tavaly karácsonykor egy S&P U.S. Aggregate Bond Index-et találunk a fa alatt kedves nagypapánk jóvoltából, kissé csalódottan vizsgálnánk most a helyzetet. 2,8%-os teljesítményével az idei év (amerikai) inflációját éppen sikerült volna megvernie, tehát a pénzünknél maradtunk vele, értékéből nem veszített, de gazdagabbak se lettünk tőle. Esetleg megengednénk magunknak egy halk, barátságos beszólást:
Jobb lett volna egy akkor 22-es P/E-n S&P indexet venni, ugye, Papa?
A mögöttes okot felderítve persze nem lepődhetünk meg, hiszen míg tavaly decemberben 4,2% és 4% között mozgott a tengerentúli 10 éves hozam, most 4,35%-on áll, azaz nem csak hogy nem csökkent, még némileg emelkedett is a hozamkörnyezet.
Az elmúlt év enyhe csalódásától elvonatkoztatva azonban lassan ráébredünk arra, hogy örülünk a kötvényeknek. Azért örülünk neki, mert még mindig 4% feletti hozamokat rögzíthetünk, úgy, hogy az infláció már bőven 3% alatt van. Azért is örülünk, mert az elmúlt 20 év távlatában példátlan módon az S&P 500 nyereséghozama (earnings yield) a 10 éves állampapír hozama alá esett, azaz egy kis egyszerűsítéssel és túlzással azt mondhatjuk, hogy
a részvényesek nem kapnak kockázati prémiumot a kötvény befektetőkhöz képest. A kötvények relatív vonzereje most magas.
Ugyan nehéz előremutató teljesítményről beszélni a kötvények esetében, készíthetünk egy egyszerű becslést. Az S&P U.S. Aggregate Bond Index átlagideje 5,48, lejáratig számított hozama 4,7%. Feltételezve, hogy 2025 végére az 5 éves hozam a jelenlegi 4,22%-ról 4%-ra mérséklődhet (reális elképzelés, ha az alapkamat a piac által jelenleg árazott 3,75%-os szintre süllyed) és a kockázati felárak változatlanok maradnak, dollárban mérve 5,8%-os teljesítményt várhatunk 1 éves időtávon.
Arról sem feledkezünk meg, hogy a kötvények jellemzően alacsonyabb volatilitással járnak portfóliónkban, így
hozam-kockázat mutatójuk jelen állás szerint kedvezőbb lehet.
Mi kerüljön a fa alá?
Összehasonlíthatjuk a fenti két számot (5,8% becsült kötvényteljesítmény vs. 7% becsült részvényteljesítmény), vagy lehetünk óvatosabbak, és a kötvények esetén használhatjuk az egyéves amerikai állampapírhozamot, ami jelenleg 4,2%. Az abszolút értékeket tekintve még mindig a részvények „nyernek” (4,2% vs 7%), de míg előbbi egy szinte garantált teljesítmény (ha lejáratig tartjuk a megvásárolt amerikai állampapírt), utóbbi egy szakértői elemzésen alapuló előrejelzés, garancia nélkül. Ha most az ajándékozó szerepébe képzeljük magunkat,
fel kell mérnünk, hogy kit akarnánk meglepni.
Ha kockázatvállaló, jóval nagyobb időtávban gondolkodó fiatal barátunkról, családtagunkról van szó, akit nem zavar egy magas értékeltségből fakadó esetleges megbicsaklás, az amerikai részvények még mindig érdekesek lehetnek. Ha viszont kiegyensúlyozottabb viselkedésű, kockázatkerülőbb személyről van szó, esetleg olyasvalakiről, aki már bőven rendelkezik a világpiaci referencia (65%) feletti amerikai részvénykitettséggel, a kötvény felé billenhet a mérleg.
A hasonlat kedvéért megoldás lehet egy olyan ajándékutalvány, amit barátunk több dologra is elkölthet. Vehet belőle magának részvényt, kötvényt, aranyat, pénzpiaci terméket. A lényeg, hogy saját belátása szerint, a maga kockázatvállalási hajlandóságát szem előtt tartva alakítson ki egy portfóliót. Ha így tesz, tulajdonképpen nem is számít, hogy a következő évben melyik eszközosztály szerepel a legjobban, mivel hosszú távon egy stabilabb kockázati profilt, és kiszámíthatóbb teljesítményt érhet el vele.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
