A kérdőív kitöltésére elsősorban a műtárgy.com partnerei és hírlevelének olvasói kaptak felkérést, de a kérdések elérhetők voltak a Deloitte Magyarország és a műtárgy.com saját közösségi média felületein is. A 150 kitöltött kérdőív reprezentatív képet ad a hazai műtárgyvásárlók motivációiról, gyűjteményeik jellegéről és méretéről, piaci tájékozódásuk és vásárlásaik preferált csatornáiról és azokról a gondokról is, melyekkel a gyűjtés során szembesülnek. Míg e kérdésekben a válaszok összehasonlíthatók a két évvel ezelőtti első felmérés során gyűjtött információkkal, vannak olyan témák is – így a kollekciók nyilvántartása vagy a gyűjtőknek az utódlással kapcsolatos tervei –, melyek most először szerepeltek a kérdések között. A gyűjtői szokások, tervek és tapasztalatok ismerete létfontosságú a műkereskedelem számára, de a tanulmány izgalmas információkkal szolgál maguknak a gyűjtőknek is, akik felmérhetik, hol tartanak kollekciójuk építésében.
Mivel hasonló elemzések – így elsősorban a Deloitte Luxemburg rendszeresen publikált Art & Finance Reportja – globális szinten is készülnek, lehetőség nyílik a nemzetközi egybevetésre, így többek között annak felmérésére is, mennyiben hasonlítanak vagy különböznek egymástól azok a problémák – például pénzügyi vagy jogi akadályok –, amelyekkel a gyűjtőknek az egyes országokban szembe kell nézniük.
A 150 fős minta demográfiai adatai nem mutatnak jelentős változásokat a korábbi felméréshez képest. A gyűjtők, vagy legalábbis a válaszadók között továbbra is a férfiak vannak többségben, sőt, arányuk a legutóbbi 66-ról 71%-ra nőtt. A legaktívabbnak ezúttal is a 45-54 év közötti középgeneráció bizonyult (a válaszadók 24%-a), de 4%-kal a legidősebb gyűjtőnemzedék, a 75 év felettiek, és 2%-kal a legfiatalabbak, a 25 év alattiak is képviseltették magukat. A válaszadók többsége a fővárosban vagy annak környékén töltötte ki a kérdőívet, a többiek viszonylag egyenletesen oszlottak meg a különböző régiók között. Jövedelemszerző tevékenységét tekintve a többség alkalmazott (45%), de magas (35%) a vállalkozók aránya is.
Az „első generációs gyűjtők” a mintában csaknem kétszer annyian vannak, mint azok, akik e szenvedélyt felmenőiktől örökölték.
4% nem válaszolt arra a kérdésre, hogy rendelkezik-e műtárgyakkal, a többiek azonban kivétel nélkül igennel feleltek és többségük 20-nál is több alkotást mondott magáénak. 30% már igen tekintélyes méretű, több, mint 100 tételt magába foglaló kollekcióról adott számot. Ezen adatok fényében talán meglepő, hogy a válaszadóknak csak 42%-a vallotta magát gyűjtőnek; 31% műtárgyak iránt érdeklődőként, 19% műtárgyvásárlóként, 4% műtárgybefektetőként definiálta magát, míg 3% nem tudott vagy nem akart válaszolni erre a kérdésre. Akár gyűjtőként, műtárgyvásárlóként, vagy befektetőként határozza meg magát valaki, el kell döntenie, hogy vagyonának mekkora hányadát tartja műtárgyakban. A válaszok nagyon széles skálán mozognak; a legtöbben (26%) mindössze 1-2%-ot jelöltek meg, ugyanakkor a skála másik végén ez az arány néhány válaszadó esetében az 50%-ot is meghaladja.
A műtárgyvásárlásra a vagyonkezelés részeként tekintők a legfontosabb érvnek e megközelítés mellett az infláció elleni védelmet látják (49%), de ugyancsak sokan (42%) látnak benne jó lehetőséget portfóliójuk diverzifikálására.
A különböző művészeti és vagyonkezelési szolgáltatások közül az értékbecslés (49%) bizonyult a legrelevánsabbnak a válaszadók számára. Szorosan követik ezt a művészeti programok (47%), a művészeti képzések, edukációs lehetőségek (37%) és a piac alakulásának figyelemmel követését szolgáló lehetőségek (35%). Ezek a szolgáltatások jól mutatják, hogy a vásárlók a tájékozódásra, művészeti ismereteik bővítésére is figyelmet fordítanak.
A piacon való alapos tájékozódás szükségességének felismerését mutatja az is, hogy a válaszadók több mint háromnegyede aktívan követi a műtárgypiac alakulását, s közöttük azok aránya, akik a hazai és a nemzetközi piacot egyaránt figyelemmel kísérik, valamivel magasabb, mint azoké, akik megelégszenek a hazai piac tanulmányozásával.
A tájékozódási forrásul szolgáló hazai weboldalak közül azokat látogatják a legtöbben, melyeken főként a kínálatról és az árakról lehet informálódni, illetve ahol vásárolni is lehet, azaz toronymagasan vezetnek az aukciósházak és galériák weboldalai (67, illetve 65%). Az aktuális információkat és háttéranyagokat is publikáló portálok közül a műtárgy.com-ot 56%, az axioart-ot 55%, a portfolio.hu-t 44% kíséri figyelemmel. A külföldre is kitekintők körében is az aukciósházak és a galériák oldalai a legnépszerűbbek (36, illetve 35%), de meglepően jó az Artnet (35%) és az Artsy (29%) olvasottsága is.
A jó tájékozottság mellett is szükség lehet a vásárláskor szakértői segítségre. A legtöbben ilyen esetekben a galériák, aukciósházak szakembereit keresik meg, vagy baráti, családi körben kérnek véleményt. Művészeti tanácsadókhoz ma még kevesebben fordulnak, de a két évvel ezelőtti riporthoz képest 10%-kal többen, 29% venne igénybe tanácsadói segítséget.
A felmérés számos kérdése foglalkozik a gyűjtők motivációjával és vásárlói magatartásával. A válaszadók többsége (57%) vásárlói döntéseinél a befektetési és az esztétikai szempontokat hasonló súllyal veszi figyelembe. 38%-nál az esztétikai szempontok dominálnak, míg 5% kizárólag befektetési megfontolásból dönt. A vásárlást motiváló tényezők közül ötös skálán a legmagasabb pontszámot (4,6) az esztétikai, érzelmi érték kapta; a gyűjteményépítés 3,6-os, a művészetpártolás 3,3-as, a befektetési szempontok 3-as pontszámot kaptak. Kevésbé tartották fontosnak a válaszadók a műtárgyak „inflációs menedék”-szerepét és a gyűjteményépítésnek köszönhető társadalmi státuszt.
A válaszolók 3%-a hetente, 17%-a havonta vásárol műtárgyakat, de a legtöbben (31%) csak évente egyszer-kétszer (31%) vagy néhány havonta (25%). Azt gondolhatnánk, hogy egy-egy értékesebb műtárgy beszerzését hosszú latolgatás előzi meg, azonban ez távolról sem mindig van így. A gyűjtők 22%-a azonnal, 30%-a 1-2 nap alatt dönt („meglátni és megszeretni”); több hétig vagy akár hónapokig csak 11% vár a döntéssel.
A beszerzésnek a válaszok szerint három fő csatornája van (a kérdés ugyan a további tervekre vonatkozik, ám ezek aligha térnek el lényegesen a jelenlegi gyakorlattól): a közvetlenül az alkotóktól történő vásárlás (77%), galériás (70%), illetve aukciósházi vétel (69%). Ebből is látszik, hogy a leggyakoribb gyűjtői terület a kortárs művészet – a XX. század második felében született műveket 67%, az ezredforduló óta készülteket pedig 63% gyűjt. A régi mesterek alkotásai viszont ma már kisebb érdeklődést keltenek; XVIII. századi, illetve azt megelőzően született munkákra a gyűjtőknek csak 11-12%-a „vadászik”. Ez nem mutat érdemi változást az előző felmérés eredményeihez képest és ugyanez a helyzet a műfajok vonatkozásában is. A festmények messze a legnépszerűbbek (87%), de feljövőben a grafika (59%) és a fotó (33%) is. Erősödik az óra-ékszer kategória (24%) és hosszabb lejtmenet után újra nő az érdeklődés a bútorok iránt (13%).
43% vásárol vagy vásárolna online is, ami azt jelenti, hogy az online csatorna iránti érdeklődés a covid okozta kényszerhelyzetben történt felfutás után sem esett vissza.
Miközben a legfontosabb hazai műgyűjtők igyekeznek a birtokukban lévő hazai munkákat nemzetközi kontextusba helyezni, a gyűjtemények többségére ez még nem jellemző. A válaszadók 30%-a egyáltalán nem rendelkezik külföldi műtárggyal, míg 40%-uknál ezek aránya nem éri el az 5%-ot. A kollekciók 7%-ában ugyanakkor a külföldi műtárgyak vannak többségben.
Köztudott, hogy míg a gyűjtők egy része szívesen beszél szenvedélyéről és örömmel mutatja be kollekcióját szélesebb körben is, mások szinte rejtőzködnek. Ezt a megfigyelést jelen felmérés is igazolja. Arra a kérdésre, hogy milyen platformokon oszt meg szívesen információkat kollekciójáról, 45% azt válaszolta, hogy semmilyenen, nem támogatja a nyilvánosságot. 47% nyíltabb, ha az ismerősi, baráti körről van szó, míg 25% szívesen osztja meg tapasztalatait gyűjtői körben és mutatja be a birtokában lévő munkákat önálló kiállításokon vagy kölcsönzések keretében. 12% saját Instagram oldalon osztja meg gyűjteményét, 4% saját weboldalt is létrehozott erre a célra.
Aggasztónak mondható, hogy a gyűjtőknek alig több mint a fele vezet nyilvántartást a kollekciójáról (13% papír alapú, 39% digitális adatbázist használ). Egy ilyen dokumentáció pedig akár értéknövelő tényező is lehet és ma már dedikált gyűjteménykezelő szoftverek is segítik ezt a munkát.
A gyűjtőknek a műpiacon nehézségekkel is szembe kell nézniük. Ezek közül a legtöbben pénzügyi elemeket, a műkereskedelem magas jutalékát és a műtárgyakat is sújtó magas ÁFÁ-t említették (57%), de csaknem ugyanennyien (55%) látják komoly gondnak a hamisított munkák piaci jelenlétét. 49%-nak okoz gondot a hitelesség, a hiányos proveniencia. 47% jelölte meg az ármanipulációt és a versenyellenes magatartás különböző formáit, míg 37%-ot aggaszt a bennfentes kereskedelem. Ugyanezek a témák merülnek fel a leggyakrabban a nemzetközi felmérésekben is.
Az egyre komolyabb gyűjtemények létrejötte mind több gyűjtőt késztet arra, hogy időben kezdjen gondolkodni kollekciója hosszabb távú sorsáról. Ugyanakkor a válaszadók 55%-a még nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, és 22% nem tervezi ezt a későbbiekben sem. Gyűjteménye sorsának rendezésével mindössze 10% konzultált ügyvédjével, illetve a family office tanácsadójával, 22% rendelkezik tervvel, ami azonban még nincs formalizálva.
A felmérés eredményeit a műtárgy.com VI. Műtárgybefektetési Konferenciáján mutatták be november 7-én; a Kutatás a hazai műtárgyvásárlási szokásokról 2024 című kiadvány letölhető a következő linken: https://www.mutargykonferencia.hu/kutatas-hazai-mutargyvasarlasi-szokasok
Szerző: műtárgy.com
Forrás: Kutatás a hazai műtárgyvásárlási szokásokról 2024. műtárgy.com I Deloitte Magyarország
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
