Az érintettek számára a TOP 200-nak igen komoly presztízsértéke van, hiszen kijelöli helyüket a gyűjtői hierarchiában; később már alig jelenik meg róluk olyan írás, ami nem említi meg ezt az elismerést. De nemcsak ők profitálnak a rangsorból, hiszen egycsapásra sokak számára válik érdekessé – és gyakran követendő példává –, hogy kiknek a munkái szerepelnek a „listázott” gyűjtők kollekcióiban és hol szerzik be azokat. Alighogy megjelent az idei lista, máris több újságcikk foglalkozik azzal, mit és hol vásároltak idén a vezető gyűjtők, ami kitűnő referencia az érintett művészek és galériáik számára.
A lista szereplőinek többsége idehaza kevésbé ismert, s ha mégis, akkor sem feltétlenül gyűjtői minőségükben. Számunkra viszont nem is a nevek érdekesek elsősorban, hanem a hozzájuk fűzött indoklások, mert ezekből gyorsan kiderül, hogy egy kiemelkedő gyűjtemény birtoklása önmagában nem elég a listára kerüléshez. Egy ilyen kollekció csak az alap, ami súlyt ad ugyan tulajdonosa szavának, de még nem teszi a szcéna megkerülhetetlen szereplőjévé. Ehhez a művészeti színtérre komolyan ható, aktív szerepvállalásra van szükség.
Mielőtt bemutatnánk erre néhány példát, lássuk a névsorból kirajzolódó tendenciákat. A legfontosabb talán az e téren is érvényesülő globalizáció. Bár a rangsor továbbra is USA-túlsúlyos – a szereplők fele itt (vagy itt is) működik, már mintegy 40 ország található a listán. Ázsia, Közép- és Dél-Amerika, valamint az arab világ gyűjtői egyre fontosabb szerepet játszanak, zömmel európaiak helyeit foglalják el a névsorban. Kontinensünkön még leginkább Nagy-Britannia és Svájc tartja magát, 12, illetve 10 gyűjtővel.
A névsorban 97 férfi és 33 nő szerepel gyűjtemények egyedüli építőjeként vagy kezelőjeként, míg 70 pozícióban több – többnyire két – nevet találunk. Itt zömmel házaspárokról, esetenként testvérekről, vagy egész családokról van szó. A házaspárokon belüli „munkamegosztás” nem derül ki a listáról, de hogy sokszor egyenrangú együttműködésről van szó, az onnan is látszik, hogy időnként egy-egy válás után a korábbi pár mindkét tagja „alanyi jogon” is a listára kerül. Ez történt például az amerikai szálloda- és kaszinómágnások, Elaine és Stephen A. Wynn esetében. A nemek közötti arányokban az utóbbi években nem történtek jelentős változások.
A lista meglehetősen stabil, újak sokszor csak „kihalásos alapon” tudnak bekerülni, de vannak olyanok is, akik kényszerűségből csinálnak helyet másoknak. Közéjük tartoznak például az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt szankciókkal sújtott orosz gyűjtők, így Roman Abramovich, de az ukrán Victor Pinchuk is, aki a mostani helyzetben nem tudja gyűjtői és művészetszervezői tevékenységét a korábbi intenzitással végezni.
A névsorban szereplők többsége elsősorban II. világháború utáni és kortárs művészetet gyűjt, régi vagy XIX. századi mesterek munkái néhány kivételtől eltekintve legfeljebb családi örökségként vannak jelen kollekcióikban.
A közép-európai térség képviselete továbbra is rendkívül szerény. A lengyel Grażyna Kulczyk évek óta szerepel a listán, ahol tevékenységének helyszíneként Svájcot adják meg, tekintve, hogy magánmúzeumát és művészeti kutatóközpontját egy ottani alpesi faluban, Suschban hozta létre.
Magyar felmenőkkel (is) rendelkező gyűjtőt kettőt találunk a rangsorban: Soros György fia, Robert feleségével, Jamie-vel együtt szerepel, ők háború utáni és kortárs műveket gyűjtenek, jelentős teret biztosítva kollekciójukban a szobroknak és a fotóknak is. Robert Soros négy nagy amerikai múzeumban, köztük a MoMA PS1-ben és a Brooklyn Múzeumban is Board-tag. A korának legismertebb gyűjtői közé tartozó Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza báró lánya, Francesca a TBA21 Thyssen-Bornemisza Art Contemporary alapítója és elnöke, maga is kortárs művészetet gyűjt.
Nézzünk ezek után néhány itthon is ismert nevet a listán. A világ leggazdagabb emberei közé tartozó, Amazon-alapító Jeff Bezos kortársakat gyűjt, kiugró áron vásárolt műveivel gyakran szerepel a sajtóban. Ő vette meg például 52,5 millió dollárért Ed Ruscha egy 1964-es festményét, ami életmű-rekord a művész számára. Ismert bőkezű múzeumi adományairól is; a washingtoni National Air and Space Museumnak például 200 millió dollárt juttatott.
Ronald S. Lauder, az Estée Lauder kozmetikai világcég társtulajdonosa a szabályt erősítő kivétel: nem kortársat gyűjt, hanem szinte mindent, ami annál régebbi. A XX. század eleji német és osztrák művészetnek szentelt múzeumát, a Neue Galerie-t 2001-ben nyitotta meg New Yorkban. Gyűjteményének számos darabját adományozta az amerikai nagyváros múzeumainak. Különböző funkciókat töltött be a MoMA vezető testületeiben, egy ideig a múzeum elnöke is volt. Közreműködött több, a vészkorszakban eredeti tulajdonosaiktól erőszakkal elvett mű restituálásának előmozdításában.
A világ leggazdagabbjai közé tartozik a feleségével együtt kortársakat gyűjtő francia Bernard Arnault is, az LVMH luxuscikk-birodalom tulajdonosa. 2014-ben nyitotta meg Frank Gehry tervei alapján készült múzeumát, a Louis Vuitton Fondationt, mely kollekciójával és nívós időszaki kiállításaival rövid idő alatt Párizs legfontosabb múzeumai közé emelkedett. A Notre Dame újjáépítését 100 millió dollárral támogatta.
Ezen összeg dupláját adta ugyanerre a célra örök riválisa, az ugyancsak luxuscikkek forgalmazásából meggazdagodott François Pinault. Ő is kortársakat gyűjt, amiket ma már három saját múzeumában tud bemutatni, köztük a legújabb az egykori párizsi tőzsdepalotában nyílt meg 2021-ben. Helyzeti előnye, hogy a Christie’s többségi tulajdonosaként igen jelentős befolyása van a nemzetközi műkereskedelemre.
A német Hasso Plattnert a SAP szoftvercég tette gazdaggá. Szíve csücske a francia impresszionizmus, különösen Monet-gyűjteménye egyedülálló.
Kollekciója számára Potsdamban hozta létre az impozáns Museum Barberinit, mely időszaki tárlataival ma már komoly nemzetközi figyelmet kelt. Missziójának tekinti az NDK festészetének gyűjtését is; a kollekció ezen része számára az NDK-időkben kultikus helynek számító, ugyancsak potsdami Minszk Kávéház felújításával biztosított új múzeumot.
A venezuelai Patricia Phelps de Cisneros néhai férjével együtt a kommunikációs szektorban és az ingatlanpiacon szerezte vagyonát, melyből egy nagyon sokrétű, de főként Latin-Amerika korábbi és mai művészetére fókuszáló gyűjteményt épített fel. Küldetésének tekinti, hogy a régió alkotóit nemzetközileg ismertebbé tegye, ezért rendszeresen adományoz munkákat az USA, Dél-Amerikai és Európa vezető múzeumainak, köztük a MoMA-nak, ahol közreműködésével kutatóközpont is létrejött a régió művészetének tanulmányozására. Számos amerikai és európai múzeumban tölt be vezető funkciókat.
Magyarországon is vannak olyan műgyűjtők, akiknek tevékenysége messze túlmutat a gyűjtésen. Néhányan jelentős külföldi múzeumok különböző testületeinek, többnyire akvizíciós bizottságainak tagjaként igyekeznek elősegíteni magyar alkotók műveinek bekerülését e múzeumok gyűjteményeibe. Hat gyűjtő 2021-ben létrehozta az azóta új tagokkal bővült Kortárs Művészet Barátai Nonprofit Kft-t azzal a céllal, hogy segítsék a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria kortárs gyűjteményének gyarapítását, újfajta kooperációt létrehozva a múzeumok és a műgyűjtők között. A körben tömörült gyűjtők által lehetővé tett vásárlásokat külön kamarakiállításokon mutatják be, a legutóbbi október 27-ig még megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban. Többen - akár saját, PPP formájában működő magánmúzeumban - folyamatosan vagy legalábbis rendszeresen bemutatják gyűjteményüket a nagyközönségnek. Konferenciákon való szereplésükkel, tanfolyamokon tartott rendszeres előadásaikkal sokan aktívan részt vesznek a műgyűjtés népszerűsítésében, a gyűjteményépítéshez szükséges ismeretek átadásában, s a példákat még hosszan sorolhatnánk. Az ARTnews TOP 200-ába itthoni műgyűjtőnek egyelőre még nem sikerült bekerülnie, de többen bizonyára ott vannak már a listát összeállító szakemberek radarján.
Az elmúlt években itthon is született néhány műgyűjtői TOP-lista. Az Edge Communications e témában megjelent kiadványai általában tíz gyűjtőt mutattak be, de előfordult, hogy a lista összeállítására felkért szakemberek által legtöbb szavazatot kapott 50 gyűjtő neve is nyilvánosságra került. A legutóbbi években a Műértő, majd online utódja, A mű által összeállított Magyar Power 50-es listákon találkozhattunk – a szcéna többi szereplője, így a művészek, a múzeumi vezetők, a műkereskedők, stb. mellett – műgyűjtők neveivel is. Hogy pontosan mennyivel, azt nem könnyű megállapítani, hiszen azok mellett, akik kifejezetten gyűjtőként érdemlik ki a listás helyet, többen számítanak jelentős gyűjtőnek azok közül is, akik a művészeti színtéren elsősorban más minőségben szerepelnek. Összességében azonban arányaiban így is kevesebb a gyűjtő a hazai listákon, mint az azokhoz példaként szolgáló londoni Power 100-as rangsorokban. A gyűjtők szcénában betöltött szerepének nagyobb fokú tudatosításához remélhetőleg hozzájárulnak a körükben végzett kutatások is. Ilyeneket regionális szinten is folytatott a Knoll Galéria kezdeményezésére létrejött Eastern European Collectors Project. 2022 óta pedig a műtárgy.com a Deloitte Magyarországgal közösen végez felmérést a gyűjtők körében, melynek legfrissebb eredményeit november 7-én a cég által szervezett VI. Műtárgybefektetési Konferencián mutatják be.
Szerző: műtárgy.com
Címlapkép: Grażyna Kulczyk, forrás: Wikipedia
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
