A Gazdasági Kabinet megvizsgálta azt is, hogy a hosszú távú lekötött megtakarításokat miképpen lehetséges opcionálisan, a lakosság döntésének a függvényében, adómentesen felhasználni otthonteremtés céljából
– közölte szerdán a Nemzetgazdasági Minisztérium. Rengeteg pánikszerű és életszerűtlen interpretáció látott napvilágot azóta erről az elképzelésről, kezdve a megtakarítások „magánnyugdíjpénztár-szerű” elvonásától az állampapírfedezetű otthonteremtési hitelezés bevezetéséig.
Mit akarhat valójában a kormány?
A Portfolio értelmezése merőben eltér ezektől, bár az elképzelés kétségtelenül rendkívül ellentmondásos és vitatható. Az általunk legvalószínűbbnek tartott és piaci vélekedések által is alátámasztott forgatókönyv alapján arról lenne szó, hogy
- egyes hosszú távú megtakarítások azonnal, adómentesen és a már igénybe vett adójóváírás elvesztése nélkül felhasználhatók lennének otthonteremtési célra,
- teljes mértékben a megtakarítók szuverén döntése alapján, opcionálisan történne ez a felhasználás az otthonteremtéshez szükséges likvid forrás előteremtése érdekében, ahogy a likvidebb megtakarítások (folyószámla, állampapír, nem TBSZ-en lévő befektetési alap, stb.) önerőként való felhasználása esetében ez eddig is így volt,
- a már megképzett megtakarításoknak nem a 100%-át lehetne így felvenni otthonteremtési célra, csak egy részét (például 30 vagy 50%-át), így az egyes megtakarítási szerződések az eddigi feltételekkel, csak kisebb felhalmozott összegben, az új befizetésekre igénybe vehető adójóváírás lehetőségével együtt futnának tovább,
- az otthonteremtési célt - ami lehet lakásvásárlási vagy házépítési önerő-felhasználás, felújítás, bővítés, meglévő hitel normál vagy előtörlesztése - persze adásvételi szerződéssel, számlákkal, stb. igazolni kellene a megfelelő intézménynél (kormányhivatal, bank, stb.),
- a lépésnek nem célja költségvetési kiadások lefaragása, a fiskális egyensúly közvetlen javítása, hiszen az adójóváírást eddig sem a felhalmozott megtakarítási állományra, hanem az új befizetésekre lehetett igénybe venni, amelyekre továbbra is jár az adójóváírás,
- a kormány még nem hozott döntést, a jogszabályalkotás akár hosszú hónapokig is eltarthat.
Az otthonteremtési célok megvalósítása alatt tehát a kormány az egyes megtakarítók opcionális döntését érti, és nem elvonni, hanem egyéni szinten azonnal és adómentesen felhasználhatóvá tenni igyekszik ezeket a megtakarításokat a lakáspiac és a hozzá kapcsolódó fogyasztás felpörgetéséhez szükséges likvid források növelése érdekében – legalábbis a mi nagyon erős feltételezésünk szerint.
Mely megtakarításokat, hogyan érintené ez?
A fentiek fényében nyilvánvalóan azokat az eredetileg hosszú távra szánt megtakarításokat érintheti az elképzelés, amelyek
idő előtti felhasználás esetén a 15%-os szja és a 13%-os szocho szerint adóznak, illetve egyenesen tiltva, korlátozva vagy büntetve van az idő előtti felhasználásuk.
Egyrészt ide tartoznak a kifejezetten nyugdíjcélú, és ezért eddig 20%-os befizetésarányos adójóváírással kedvezményezett 1. nyugdíjpénztári megtakarítások, 2. nyugdíjbiztosítások és 3. nyugdíj-előtakarékossági számlák (NYESZ), amelyek feltörése csak a megtakarítás elindítástól számított legalább 10 év múlva esedékes nyugdíjba vonulás időpontjától adómentes. Bizonyos esetekben a kivett tőke összege is adózik, más esetekben az igénybe vett adókedvezmény 120%-át kell visszafizetni, lásd alábbi táblázatunkat.
Másrészt ide tartoznak az ugyancsak hosszú távú, de nem kifejezetten nyugdíjcélú, mégis kedvezményesen adózó megtakarítási formák is, amilyenek 1. a tartós befektetési számlán (TBSZ) elhelyezett értékpapírok, amelyeknél 3 éven belül az adó egészét, 3-5 év között annak egy részét kell megfizetni, és csak 5 év múltán adómentes a megtakarítás. 2. a nem dedikáltan nyugdíjcélú (és ezért adójóváírással nem érintett) megtakarítási célú életbiztosítások (főleg unit-linked és vegyes életbiztosítások), amelyek közül a rendszeres díjas termékek 10 év után, az egyszeri díjasok 5 év után váltak eddig teljesen adómentessé.
Ezek kifejezetten hosszú távra szánt megtakarítások, az idő előtti tömeges felhasználás rengeteg likviditási és költségkérdést vethet fel a megtakarítóknál és a szolgáltatóknál, hiszen
nem arra fejlesztették ki ezeket a megtakarítási termékeket, és nem úgy alakították ki mögöttes befektetéseiket, hogy bizonyos körülmények között likvid eszközként szolgáljanak.
A megtakarítási célú életbiztosítások esetében például az idő előtti felhasználás azok sok esetben „fejnehéz” költségszerkezete miatt jelentős hozam- és tőkeveszteséget okozhat a megtakarítóknak, a tömeges pénzkivonás pedig likviditási kérdést vet fel a biztosítóknál.
Mi lehet a cél?
Olyan céljai lehetnek a kormánynak az elképzeléssel, mint
- az éves bázison nagy növekedést mutató, de a 2021-2022-es csúcstól még mindig jelentősen elmaradó lakáshitelezés felpörgetése, a lakáspiaci tranzakciók és felújítások ösztönzése,
- ezáltal az építőipar és az otthonteremtéshez kapcsolódó felhalmozás rövid távú élénkítése,
- részben a fogyasztás azonnali támogatása a meglévő hitelek adósságszolgálati terhének a csökkentése révén (amennyiben normál hiteltörlesztésre vagy a hitel egyszeri előtörlesztésére is fel lehet használni),
- bár az intézkedés ártana a pénzügyi tudatosságnak és a hosszú megtakarításoknak, az öngondoskodás egy másik formáját, az ingatlan formájában történő vagyonfelhalmozást támogatná.
Makrogazdasági szempontból az történik, hogy a kormány a megtakarítások felől lakossági beruházások felé akarja terelni a háztartási jövedelmet/vagyont - nyilvánvalóan gazdaságélénkítési célzattal. Rövid távon jórészt nem a fogyasztást növelnék az intézkedések, hiszen 1. arra nincs nagyon hatékony eszköz, illetve költségvetési forrás kellene hozzá, ami nincs, 2. a kormányzati értelmezés szerint elhalasztott lakásbefektetésekbe megy a lakosság pénze, ez fékezi a fogyasztást, ezért
a fogyasztás élénkülése a kormány logikája szerint ezeknek az eddig halasztott vásárlásoknak a mielőbbi kipörgetésével hozható előbbre.
Mekkora összeg mozdulhat meg?
Hogy mekkora pénztömeg mozdulhat meg az új lehetőség hatására, az
- elsősorban a valamilyen lakáscél megvalósítását tervező háztartások arányától függ, ami az önerőigényes lakástranzakciók éves adatai alapján általában 2-5% között mozog,
- másodsorban az érintett háztartások magatartásától (vagyis hogy mennyit lesz kész otthonteremtési célra a hosszú távú megtakarításából feláldozni), ami teljességgel ismeretlen, de vegyük úgy, hogy élnek a lehetőséggel, hiszen az alternatívát a nagyobb hitelfelvétel vagy a lakáscél meghiúsulása jelenti,
- harmadsorban pedig attól függhet, hogy a kormány e megtakarítások hányad részét teszi ilyen célra felhasználhatóvá (tekintsük ezt 50%-nak).
(Ellenvetésként joggal felhozható, hogy a hosszú távú megtakarításokkal rendelkező háztartások esetében jóval magasabb lehet a lakáscéllal rendelkezők aránya évente, mint a teljes sokaságban, így a 2-5%-os arány erős alulbecslés. Ugyanakkor az is várható, hogy sokan inkább a hitelfelvételt vagy a lakáscél elhalasztását választják ahelyett, hogy hozzányúlnának hosszú távú megtakarításukhoz. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy ez a két ellentétes irányú hatás mértékében is kioltja egymást!)
A nyugdíjcélú megtakarításokhoz hasonlóan 20%-os adójóváírással ösztönzött egészségpénztári számlák esetében létezik jelenleg is a hiteltörlesztési célra való felhasználás lehetősége, a legutóbbi MNB-statisztikák szerint az idei első félévben 47,8 milliárd forintnyi szolgáltatásból 1,48 milliárd forintot fordítottak hiteltörlesztésre. Ez mindössze 3%-os arány, ugyanakkor egy év alatt csaknem másfélszeres növekedést jelent.
Azt figyelembe véve, hogy a felsorolt megtakarításokban 11 ezer milliárd forint hever (lásd alábbi táblázatunkat), és ennek a kormány döntése nyomán az 50 százaléka, 5500 milliárd forint lesz potenciálisan felhasználható otthonteremtési célra, ennek pedig a fent említett 2-5%-os arányát fogják ténylegesen is felhasználni,
becslésünk szerint évi 110-275 milliárd forintnyi közvetlen negatív hatással járna az öngondoskodási piacon, és ugyanekkora pozitív hatással az otthonteremtési piac keresleti oldalán az intézkedés,
amennyiben nem járna kiszorító hatással a hitelpiacon, vagyis nem a hitelfelvételt váltanák ki vele az érintettek (márpedig valamekkora mértékben ilyen hatása is lehet). Ez az összeg az évi 981 milliárdnál járó lakáshitelpiac 11-28 százalékát és a lakástranzakciók általunk becsült, jelenleg évi 3600 milliárd forintnál járó összértékének a 3-8 százalékát jelentené, ami önerő formájában mindenképpen jelentős felhajtó hatással bírna a lakáspiac keresleti oldalára, így minden bizonnyal a lakáspiaci árakra is. Az így szintén kedvezményezetté váló eladók és kivitelezők oldalán ennek vélhetően csak egy töredéke szivárogna vissza közvetlenül az öngondoskodási célú megtakarítási termékek piacára.
Fordított lakás-takarékpénztár
Felhasználási célját tekintve hasonló, filozófiáját tekintve viszont éppen ellentétes lenne ez az intézkedés a létező lakás-takarékpénztárak rendszerével, amelyek szolgáltatása a hosszú távú lakáscélú öngondoskodásra épül, nem az azonnali forrásbevonásra.
E piacon a három szereplő (Fundamenta, OTP és Erste) összesen mintegy 1000 milliárd forintnyi lakáscélú megtakarítást kezel jelenleg,
ennek töredéke (becslésünk szerint a megtakarítások mellé felvett hitelt nem számítva 150-200 milliárd forint) kerül évente felhasználásra. Könnyen lehet tehát, hogy évente nagyjából annyit hozna az új intézkedés a meglévő öngondoskodási célú megtakarítások felélésével az otthonteremtési piacra, mint amennyit a lakás-takarékpénztári megtakarítók tesznek hozzá minden egyes évben.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
