Potom 734 milliárd forint a magyar lakosságnak
A 2008-as hitelválság kezdete óta a hazai gazdaságpolitika napirendjén volt a magyar lakosság túlzott devizaalapú adósságának problémája, és a döntően svájci frankban eladósodott háztartások árfolyamkockázatának a kezelése. A svájci frank egyre inkább menekülő devizaként működött a devizapiacokon, megemelve a helyi devizákban, köztük a forintban számított törlesztőrészleteket, fokozva nemcsak magyar, de lengyel, román, horvát stb. frankhiteles háztartások százezreinek pénzügyi terhét. A devizaalapú jelzáloghiteleket átlagosan 160 forint körüli árfolyamon vették fel Magyarországon, manapság a frankárfolyam 430 forint körül jár.
Az erőtlen banki próbálkozások mellett többször is közbelépett a 2010-ben felálló Orbán-kormány: 2011-ben a végtörlesztés, majd az árfolyamgát rendszere hozott könnyítést több százezer jelzáloghitelesnek. Előbbi a rögzített árfolyamon végtörleszteni tudó tehetős kisebbség számára végleges, utóbbi a devizaalapú hitelében benne ragadó többség számára átmeneti megoldást jelentett, összességében több százmilliárd forintra rúgó banki tehervállalással. Eközben viszont a bankok egyoldalú kamatemelésekkel próbálták a megugró forrásköltségek, az elszálló hitelezési veszteségek és a bevezetett banki különadók terhét a lakosságra hárítani.
Az igazi fordulat 2014 áprilisában jött el, amikor is a több ezer pereskedő devizahiteles közül egy révbe ért: az Európai Bíróság Kásler Árpád ügyében a Kúria kezébe adta a jogot, hogy vizsgálja meg az árfolyamrés (hitelfelvétel vételi, törlesztés eladási árfolyamon) alkalmazásának tisztességességét. Az igazságügy gépezete innen már megállíthatatlan volt: a Kúria jogegységi határozatai nyomán az újonnan meghozott jogszabályok nemcsak az árfolyamrés, hanem az egyoldalú kamatemelések tisztességtelenségét is kimondták, a bankoknak erre kijelölt bíróságon, záros határidőn belül kellett igazolniuk szerződési feltételeik tisztességességét, ami végül marginális kivétellel egyiküknek sem sikerült.
Miközben az árfolyamrést és az egyoldalú kamatemeléseket tömegesen nyilvánították tisztességtelenné, az árfolyamkockázatok ügyfélre hárítását (akkori becsléseink szerint a háztartások válság miatt megemelkedett adósságszolgálati terhének közel kétharmadát) nem törölték el. A jövőbeni árfolyamkockázatok elkerülésére azonban szerencsés időzítésű döntés született: még a svájci frank árfolyamküszöbének 2015. január közepi eltörlése előtt, 2014 novemberében megállapodott egymással a kormány, a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Bankszövetség az akkori piaci árfolyamhoz közeli, előre rögzített árfolyamú forintosításról. A frankalapú hiteleket 256,5, az euróalapú hiteleket 309,0, a jenalapú hiteleket 2,16 forintos árfolyamon konvertálták forinthitelre. A forintosítás forintgyengítő hatásának kivédése érdekében a bankok 2014. november 10-11-én ehhez 8 milliárd eurónyi devizát vásárolhattak közvetlenül az MNB-től devizaforrásaik fokozatos lezárásához, a kijelölt forintosítási árfolyam közelében.
A jogszabályok végül úgy rendelkeztek, hogy az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések miatti utólagos elszámolásra és a forintosításra is 2015. február 1-jei hatállyal kerüljön sor. A svájci frank piaci árfolyama ekkor már jóval az előre rögzített forintosítási árfolyam fölött járt. Az elszámolás a már korábban lezárt hitelszerződéseket is érintette. A változásokról és kapcsolódó jogaikról a devizaalapú jelzáloghitellel rendelkezők 2015 tavaszán kaptak értesítést banki levélben. Az egész procedúra lebonyolítása a magyar bankszektor újkori történetének egyik legnagyobb informatikai és adminisztratív projektje volt. Az elszámolás során átlagosan 393 ezer forint tisztességtelenül felszámított összeget téritettek vissza a hitelező intézmények, a jelzáloghitelek átlagos visszatérítési összege 718 ezer, a nem jelzáloghiteleké 201 ezer forint volt.
Összességében több mint 2400 milliárd forintnyi jelzáloghitel forintosítására került sor, az elszámolás keretében pedig 734 milliárd forintnyi tisztességtelenül felszámított összeget térítettek vissza a hitelezők kamatos kamattal együtt 1,9 millió devizaalapú hitelszerződésre.
A frankalapú lakáshitelek átlagos havi törlesztőrészlete az aktuálishoz (nem az eredetihez!) képest 26100 forinttal, 25%-kal csökkent, átlagos aktuális tőketartozása pedig 8 millió forintról 6,5 millió forintra esett. Mindössze 15% volt azok aránya, akiknek nem csökkent a törlesztőrészlete.
A hitelek új kamatszintjére jogszabályi korlátozások léptek életbe, így a kamatok jóval alacsonyabb szintre estek az elszámolás előttihez, akár a kezdetihez képest is. Mivel a forintosított jelzáloghitelek 3 havi BUBOR mint referenciakamat szerint kamatozódtak tovább, a kamatkörnyezet csökkenése további törlesztőrészlet-csökkenést hozott több százezer család számára, ők később a 2022-ben bevezetett kamatstopnak is haszonélvezői lettek. 2015 későbbi részében a tisztességtelen kamatemelésen áteső forinthitelek, a devizában törlesztett devizahitelek, a személyi kölcsönök és az autóhitelek elszámolása (illetve ahol ez releváns, a forintosítása) is megtörtént.
Kiszámoltuk, mit jelentett csak a forintosítás egy 2007 elején 20 évre felvett 10 milliós frankhitel esetében. Ennek a hitelnek a törlesztőrészletét (a később visszatérített árfolyamréstől eltekintve) a kezdeti 157 frank helyett 2015 januárjában már 292 frank, ma pedig 430 frank körüli forintárfolyam határozta volna meg. Ez esetben mára a törlesztőrészlet a kezdeti szint 270%-ára emelkedett volna, ám a forintosítás megfogta 160%-on.
A mai napig erre a 10 milliós hitelre kamatokkal együtt 13,1 millió forintot fizetett volna vissza a hitelfelvevő, ha nincsenek az árfolyamváltozások (csak a forintosítás hatását érzékeltetendő, változatlan kamatokkal számoltunk a későbbi elszámolás miatt, igaz, sok esetben a kezdeti szint alá vitték a kamatot a jogszabályok). Az árfolyamváltozások teljes érvényesülésével ez viszont máig 22,8 millió forint lenne. A 2015. február 1-jén hatályosult forintosítással azonban 19,6 millió forintra sikerült ezt korlátozni az eddigi visszafizetések összegét tekintve.
A forintosítás és az elszámolás utólagos megítélése kettős: a forintosítás jegybanki számításokkal jól megalapozott, ugyanakkor ritka szerencsés időzítésű döntés volt, hiszen a jegybank devizatartalékának arányos mértékű bevonásával még a svájci frank árfolyamának 2015. januári elszállása előtt, 2014 novemberében sikerült a szükséges bankközi műveleteket végrehajtani hozzá. Ezermilliárd forintokban mérhető gazdasági áldozatot sikerült ezzel idejében kivédeni. Ugyanakkor az elszámolás egyes alapelvei, szerződéses feltételek tömeges tisztességtelenségének válogatás nélküli kimondása és a bankok teherviselő képességének a végletekig való kihasználása joggal adott okot számos vitára és felháborodásra. A lakosság kétségtelenül nagyot nyert az akción, még ha ezt közvetlenül sokan nem is érezték, hiszen nem az eredeti, hanem az aktuális, tragikusan megemelkedett tartozásuk csökkent az elszámolás következtében jelentősen. Mindent egybevetve a devizahiteles forintításra és elszámolásra okot adó, válság előtti és válság közbeni gazdaságpolitikai hibák nagy tanulságokkal jártak a jövőre nézve is.
A devizahitelek kivezetésének rövid krónikája
- 2013 novemberében közölte a kormány, hogy jogi útra tereli a devizahiteles ügyet, ezért Alkotmánybírósághoz és a Kúriához fordult.
- 2013 decemberében a Kúria jogegységi határozatából kiderült, hogy attól nem érvénytelen egy hitelszerződés, hogy devizában tartják nyilván a tartozást. Az árfolyamkockázatokat az ügyfeleknek kell viselniük.
- 2014 márciusában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az állam "belenyúlhat" a korábban kötött hitelszerződésekbe is, amennyiben ezt súlyos társadalmi érdek indokolja.
- 2014 áprilisában az Európai Bíróság a Kásler-ügyben a Kúria kezébe adta a jogot, hogy vizsgálja az árfolyamrés alkalmazásának tisztességességét.
- 2014 júniusában a Kúria újabb jogegységi határozata semmisnek nyilvánította az árfolyamrést és hét feltétel valamelyikének nem teljesülése esetén az egyoldalú szerződésmódosításokat is. Ez a bíróságok számára volt mérvadó határozat.
- 2014 júliusában és szeptemberében az elszámolási törvények - a Kúria határozatát a kölcsönszerződések széles körére kiterjesztve - a lakossági hitelek árfolyamrését tisztességtelennek nyilvánították, és felállították a tisztességtelenség vélelmét az egyoldalú kamatemelések esetében is.
- 2014 őszén és telén a bíróságok az állam javára ítéltek a bankok által indított perekben, vagyis nem dőlt meg az egyoldalú kamatemelések tisztességtelenségének vélelme, a bankoknak el kellett számolniuk ezekkel is.
- 2014 őszén és telén az MNB megalkotta azokat a rendeleteket és képleteket, amelyek szabályozzák, miként kell kiszámolni a múltbeli tisztességtelenségek miatt visszajáró összeget.
- 2014 novemberében az MNB, a kormány és a bankszövetség egyeztetéseinek eredményeként döntöttek a jelzáloghiteleknek az akkori piaci árfolyam közelében történő forintosításáról. A forint gyengülésének elkerüléséhez szükséges devizát a jegybank biztosította a bankoknak.
- 2014 decemberében a forintosítási és a fair banki törvény meghatározta, miként kamatozódnak tovább a forintosított és az elszámoláson áteső devizahitelek.
- február 1-jei hatállyal elszámolták a bankok az elszámolással és a forintosítással kapcsolatos változásokat, amelyeket március 31-ig a könyveikbe is átvezettek.
- 2015 márciusában és áprilisában a hitelezők tájékoztatták ügyfeleiket a nekik visszajáró összegről, az új tartozásról, kamatszintről és törlesztőrészletről.
- 2015 augusztusában és szeptemberében a forinthitelek és a devizában törlesztő devizahitelek elszámolása került sorra június 30-ai hatállyal.
- Bár eredetileg nem tervezték, 2015 december 1-jei elszámolási határnappal a személyi kölcsönök és az autóhitelek forintosítása is megtörtént.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
