Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az exporthitel-ügynökségek hagyományos gazdaságfejlesztési szerepköre
Az első exporthitel-ügynökségeket a világkereskedelem fellendítése érdekében több mint 100 éve angolszász országok alapították. Az I. világháború és az 1920-as gazdasági világválság előtt az állami hátterű exportfinanszírozás és -biztosítás még ismeretlen fogalom volt. A két világháború közötti időszakban, kezdetben leginkább az angolszász területeken az export egyre növekvő szerepet kapott a gazdaságfejlesztésben. Az első exporthitel-ügynökségeket Nagy-Britanniában (1919), majd az Egyesült Államokban (1934) hozták létre, innen ered a nemzetközi szaknyelvben bevett elnevezésük, az Export Credit Agencies (a továbbiakban: „ECA”) is.
Az első ECA-kat az a felismerés hívta életre, hogy bizonyos országokba azért nem valósul meg export, mert ezek a felvevőpiacok az exportőr vállalatok szempontjából túlságosan kockázatosak. E kockázatokat a piaci bankok és biztosítók nem vállalták fel. Az állami hátterű exportfinanszírozás és ‑biztosítás célja tehát a kezdetektől fogva az volt, hogy szuverén és nemfizetési kockázatok ellen védelmet nyújtva egy piaci hiányosságot korrigáljanak. A magasabb kockázatú exportpiacok kezelésére több megoldást is kínálnak az ECA-k. A vevőhitel egy olyan pénzügyi eszköz, amelyet külföldi vásárlók számára nyújtanak, hogy megkönnyítsék a hazai exportőrök termékeinek értékesítését. Az exporthitel-biztosítás pedig attól védi meg az exportőröket, ha a külföldi vevők nem fizetik ki a megvásárolt árukat és szolgáltatásokat. A biztosítás fedezi a kereskedelmi (pl. vevő fizetésképtelensége) és a politikai kockázatokat (pl. háború, politikai zavargások, devizakorlátozások) is.
Az ECA-k másik célja a gazdasági erőegyenlőtlenségek kezelése. Az ECA-k az exporthiteleket egy ún. CIRR-kamatlábon nyújthatják. Ennek célja, hogy az országok exportfinanszírozása nemzetközileg egyenlő feltételek mentén valósuljon meg. Fő szempont, hogy egyrészt a kedvezményes kamatoknak köszönhetően az országok relatív gazdagságából ne lehessen nemzetközi előnyt kovácsolni, másrészt, hogy ne a finanszírozási képesség, hanem a termékek versenyezzenek. 1978-ban, közel egy évtizedig tartó tárgyalássorozat után egy jogi kötőerővel nem bíró „Gentlemen’s Agreement” formájában jött létre az OECD Megállapodás, mint egységes, napjainkban is meghatározó nemzetközi exportfinanszírozási és -biztosítási szabályrendszer. Az aláírók között az EU tagállamai, Japán, Dél-Korea, Norvégia és az Egyesült Államok mellett az összes angolszász állam szerepel. Ez alapján a megállapodás tagjai vállalják, hogy a CIRR-nél kedvezőbb kamaton nem finanszírozzák az exportőreik piacszerzését.
Kibővült gazdaságpolitikai szerepvállalás
A 2008-as pénzügyi világválság paradigmaváltást hozott az exporthitel-ügynökségek életében. A kereskedelmi bankok a válság hatására az exportfinanszírozás terén mérsékelték kockázatvállalási hajlandóságukat, ezzel szemben az ECA-k pénzügyi lehetőségeikhez mérten, hagyományos eszköztárukat kibővítve a globális külkereskedelmi finanszírozás kiemelt szereplőivé váltak. 2008 ősze után a Kereskedelmi Világszervezet ECA tagszervezetei alig fél év alatt megduplázták kereskedelemélénkítő programjaik keretét és (főként KKV-kat célzó) likviditási hitel és garanciaprogramokat indítottak.
A 2020-ban kezdődő, válságokkal tűzdelt időszak már felkészültebben érte az exporthitel- ügynökségeket, ezúttal gyors reakcióidővel és jelentős üzleti élénkítéssel reagáltak. A koronavírus-járvány, az energiaválság és számos regionális katonai konfliktus által sújtott gazdasági környezetben hatalmas szükség volt válságkezelő, a recessziót elkerülő intézkedésekre. Az ECA-k tevékenysége kibővült az exportfinanszírozás mellett anticiklikus gazdaságpolitikai támogatással. Európa több országában válságkezelő hitelprogramokat hirdettek. Ausztriában az OeKB 2 milliárd eurós forgóeszköz-hitelprogramot jelentett be. Likviditási hitelprogramokat indítottak a legnagyobb európai országok ECA-i is, többek között a francia BpiFrance, a holland Atradius, a német Euler Hermes, az olasz SACE és a spanyol CESCE is.
A magyar EXIM első anticiklikus finanszírozási hitelprogramjai együttesen közel 2 000 milliárd forint összegű kedvezményes forrással támogatták a magyar vállalatokat. A Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram 2023-ban az 1 000 milliárd forintos keretösszegével megmentette a magyar hitelpiacot az összeomlástól, befoltozva a keletkező piaci hiányt. A hitelprogram a forgóeszköz-finanszírozási lábával több, likviditási problémától szenvedő hazai vállalatot menthetett meg a fizetésképtelenségtől, illetve a beruházási hitel lába érdemben hozzájárult a gazdasági növekedés újraindításához.
Az exporthitel-ügynökségek további nemzetgazdasági jelentőségű feladata a kifektetések, vagyis a hazai vállalatok külföldi befektetéseinek, illetve részesedés vásárlásainak támogatása. Kifektetési finanszírozást vagy biztosítást azon vállalatoknak érdemes nyújtani, amelyek kellően versenyképesek, azonban nem rendelkeznek elegendő tőkével, kockázatvállalási hajlandósággal vagy megfelelő intézményi kapcsolatrendszerrel nemzetközi terjeszkedésük megvalósításához. Az ilyen módon kiválasztott és támogatott vállalatokból nőhetnek ki a nemzeti bajnokok.
Az intézményrendszer jövője és szerepe a fenntartható fejlődésben
Az exporthitel-ügynökségek tevékenységében a jövőben egyre nagyobb szerepet kap az együttműködés a többi ECA-val és multilaterális fejlesztési bankokkal a nagy volumenű, gyakran zöld átállást is támogató nemzetközi projektek megvalósításának érdekében. A szereplők kooperációja által nagyértékű és rendkívül kockázatos beruházások is megvalósulhatnak, hiszen az ECA-k kockázatvállalása a multilaterális intézmények (MIGA, EBRD) forrásaival kiegészülve a finanszírozás kockázatát már vállalható szintre csökkenthetik az ügyletben részvevő piaci szereplők számára is. A kockázatok megosztásával a projektekbe tőkét hozhatnak a piaci kereskedelmi bankok és kockázati alapkezelők egyaránt.
ECA-k közreműködésével valósul meg az európai történelem legnagyobb tengeri szélenergia beruházása az Északi-tengeren. A projektet összesen 25 állami, piaci és multilaterális fejlesztési intézmény finanszírozza, illetve 3 exporthitel-ügynökség biztosítja. Globális szinten a Szuezi-csatorna környezetbarát bővítését az egyiptomi állam mellett számos multilaterális intézmény, fejlesztési bank, valamint ECA-k finanszírozása és biztosítása tette lehetővé. A világ egyik legnagyobb, 20 milliárd dollár értékű nemzetközi finanszírozási projektjének keretében pedig 8 ECA és 24 kereskedelmi bank forrásaiból épül fel Ausztrália nyugati partvidékén a világ egyik legnagyobb tengeri LNG-terminálja.
Az exporthitel-ügynökségek 100 éves történelmük során jelentős funkcióbővülésen mentek át. Kezdetben kizárólag exportélénkítő feladatokat láttak el, majd a pénzügyi és a koronavírus okozta világválságok során eszköztárukat kiszélesítve anticiklikus szerepvállalásukkal jelentős piaci hiányosságokat töltöttek be. A jövőben az ECA-k a kiemelkedően nagy volumenű infrastrukturális projektekben, a nemzetközi együttműködés erősítésével támogathatják a világgazdaság fenntartható fejlődését.
A szerző az EXIM üzleti vezérigazgató-helyettese.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
