Portfolio: Pár hónapja még úgy tűnt, kivonulhat az Intrum Magyarországról, majd váratlanul Önt nevezték ki régiós főnöknek, ami viszont a magyar piac felértékelődésére utal a svéd cégcsoporton belül. Mi történt pontosan?
Felfalusi Péter: Az Intrum megvizsgálta annak a lehetőségét, hogy a román és a balti érdekeltségek értékesítése után elhagyja a cseh, a szlovák és a magyar piacot is. Ez abból a stratégiai megfontolásból történt, hogy a bankokkal ellentétben számunkra kifejezetten kedvezőtlen a magas kamatkörnyezet, hiszen ellentételezés nélkül drágítja meg a forrásbevonásunkat, és kikényszeríti a tőkeáttétel csökkentését. Márpedig a magyar, a cseh és a szlovák piacon tőkeintenzív tevékenységet folytatunk: marginális a megbízásos követeléskezelés, és magas a tőkeigényes követelésvásárlás szerepe a működésben, így logikus volt, hogy a tőkeáttétel csökkentésére irányuló erőfeszítések érinteni fogják e piacainkat is. Időközben azonban megvalósult egy nagyobb tranzakció:
13 másik országban meglévő befektetési portfóliójának egyharmadát eladta az Intrum több mint 800 millió eurórért a Cerberus Capital Managementtel közösen alapított cégének.
A január végén bejelentett tranzakció 2025 végéig biztosítja a cégcsoport finanszírozását, és levette a napirendről a közép-európai régiós érdekeltségek eladását is. Kitűzött feladatainak elvégzése után távozott elődöm a cégcsoporttól, ezt követően kaptam meg a magyar Intrum mellé a közép-európai régió irányítását is, valamint tagja lettem az Intrum csoport menedzsmentjének. További változás a magyarországi Intrum életében, hogy a megnövekedett felelősségi köröm miatt Deszpot Károlyt vezérigazgató-helyettesnek neveztem ki.
Mekkora a baj az Intrumnál? Az elmúlt öt évben majdnem 90 százalékot, idén év eleje óta nagyjából 60 százalékot esett a követeléskezelő cégcsoport részvényárfolyama.
Követeléskezelői szempontból kifejezetten rossz piaci együttállást tükröz a részvényárfolyam, és a problémákat nehéz kinőni. A magas adósságszint önmagában nem probléma, hiszen egy nagyjából másfél éves időtávra meg van oldva a cégcsoport finanszírozása, és értesüléseim szerint az azt követő időszakról szóló tárgyalások is jól állnak. Változatlanul, stabilan nyereségesen működik a cégcsoport, ugyanakkor a magas kamatkörnyezet kikényszerítette a radikális modellváltást, átálltunk egy úgynevezett „capital light” modellre, amely egy „front book” partnerséget is magában foglal. Ennek értelmében
az újonnan megvásárolandó portfóliókat külső befektető bevonásával vesszük meg, amelyben az Intrum csak 20-30 százalékos arányban száll be, mint vevő,
a követeléskezelői szolgáltatást viszont a teljes portfólióra mi végezzük. Ezáltal el tudjuk érni, hogy ha ugyanannyit invesztálunk, mint az átalakulás előtt, azzal négyszer-ötször akkora portfóliót tudunk kezelésbe vonni. Meggyőződésem, hogy ezzel jó irányba haladunk.
Magyarországon viszont a megbízásos követeléskezelés komoly akadályokba ütközik, miközben a nemteljesítő hitelek piaca évek óta nagyon száraz. Mennyire rosszak most a növekedési lehetőségek a magyar piacon?
A megbízásos követeléskezelés a 2010-es évek közepétől szorult háttérbe, miután a 27%-os áfa azt jelenti, hogy legalább ennyivel hatékonyabbnak kell lennünk a behajtásban a banki szektorban, mintha a megbízó partnerünk házon belül akarná ezt megoldani. A másik oldalon viszont az Európai Központi Bank és a Magyar Nemzeti Bank is olyan elvárásokat fogalmazott meg a bankok felé, hogy minél gyorsabban építsék le nemteljesítő hitelállományukat. Ez a két tényező együtt kijelölte az irányt, így az elmúlt tíz évben a követelésvásárlás és a saját állomány kezelése tette ki a követeléskezelők munkájának a nagy részét. Az utóbbi években viszont a nemteljesítő hitelek állománya is jelentősen csökkent mindenhol, így
áttevődött a hangsúly a közüzemi és a telekommunikációs tartozásokra a tevékenységünkben.
Nem is számítanak arra, hogy a következő hónapokban, években újra jelentősen emelkedni fog a bankoknál a nemteljesítő hitelek állománya?
A 2010 és 2019 közötti időszak soha nem fog visszatérni, legalábbis az én életemben már valószínűleg nem, egész egyszerűen azért, mert
ugyanabba a tócsába nem fogunk ismét belelépni: a devizahitelezés anomáliája még egyszer nem tud kialakulni.
Előfordulhat, hogy valamikor ismét 5-6%-os kilencven napon túli késedelmi arányokat látunk majd a jelenlegi 1,5%-kal szemben, de ez nem mostanában fog bekövetkezni, és aligha fogja a jelenlegi kormányzat eltűrni, hogy sokáig fennmaradjon. Némi növekedés azért most is látszik: a személyi kölcsönök, fogyasztási hitelek és a mikrovállalkozói hitelek esetében látjuk a késedelmek növekedését, de ez nem tömeges jelenség. Van tehát üzlet most is, de csak akkor tudunk kedvező árakat ajánlani a követelésüket értékesítők számára, ha hatékonyságot növelünk, fejlődünk és fejlesztünk.
Hogy lehet fejlődni, ha a követeléskezelőket is sújtja a bankadó és az extraprofitadó?
A kétféle különadó jelentős teher a pénzügyi vállalkozások, köztük a követeléskezelők számára. Mi például
4 milliárd forintnyi extraprofitadót és 1 milliárd forintnyi bankadót fizetünk egy évben. Mindezt úgy, hogy nyoma sincs extraprofitnak
a követeléskezelői szektorban, sőt: a finanszírozási költségeink az egekbe szöktek, az infláció pedig a működési költségekre, többek között a személyi ráfordításokra volt erőteljes hatással, ezeket pedig nem tudtuk továbbhárítani. Nagyon bízom benne, hogy jövőre kivezetik az extraprofitadót, így nagyobb keret marad a fejlesztésekre.
Korábban nagyobb hitelportfóliókat is vásároltak, ezek közül kiemelkedett a 2016 végén bejelentett 19 milliárd forintért megvásárolt portfólió az Erste Banktól. Hogy áll az akkor megvásárolt hitelállomány? Sokan vannak még az egykori devizahitelesek, akiknek nem megoldott máig sem a helyzetük?
A portfólió teljesítette az akkori hozamelvárásainkat, de nem hozott akkora többletbevételt, amire sokan gondolhatnak. Persze vannak még ügyek, amelyek részben peresítettek vagy részletfizetéssel futnak, de
a hitelportfólió jóval több mint kétharmadát sikerült mára leépítenünk.
Nálunk ma már nem mondható jelentősnek az a tömeg, amely a devizahitel törlesztési nehézsége miatt került hozzánk. A fedezetlen termékkel együtt is tízezer alatt lehet azoknak a száma, akik annak idején devizahitelből adósodtak el, és még nem sikerült megoldani a helyzetüket. Jobbára már az elmúlt években keletkezett ügyekből állnak a portfólióink.
A közüzemi és a telekommunikációs számlák esetében rosszabb a fizetési morál?
Ha valamire, akkor arra jó volt a devizahiteles ügy, hogy megtanulták az emberek: a bankhiteleket nem jó nem törleszteni. Ugyanez nem mondható el a telekommunikációs számlákról. Hiányzik egy központi feketelista, amely a német gyakorlathoz hasonlóan a követelés eladását követően is tartalmazná azokat, akik nem fizetik a számlájukat. Magyarországon ezért a szolgáltatók közötti körkörös váltásokkal menekülnek egyik helyről a másikra a nem fizető ügyfelek. A telefontársaságoknál jellemzőbb tehát a nemfizetés kialakulása, ez most már látszódik is az eladott portfóliókon és az ügyletek méretén.
Milyenek ma az elérhető hozamok a követelésvásárlói piacon?
Nagyon érdekes most a piac. Vannak olyan telekommunikációs portfóliók, amelyek az állampapírhozamnál alacsonyabb hozammal is elkelnek, máskor viszont kifejezetten jó hozamokat is el tudunk érni. Nyilvánvalóan magas kockázatú üzlet a miénk, így a komoly befektetők nem érik be egy-két százalékpontos felárral a kockázatmentes hozam felett.
Eltűntek azok a versenytársak a piacról, amelyek irreálisan magas áron vásároltak követeléseket?
Koncentrálódott a piac, de a méretgazdaságossági csapdájukból kitörni szándékozó kisebb szereplők esetében még mindig előfordul ez a jelenség. Mindig azt mondom, hogy a mi üzletünkben követelést venni a legegyszerűbb dolog, mert csak pénz kell hozzá. Utána a követeléseket érvényesíteni és termőre fordítani már jóval nehezebb. A követelések kezelése hosszútávú üzlet, 3-5 évig is eltarthat, mire kiderül, hogy milyen befektetést tudtál eszközölni.
A Schadl-botrány és a végrehajtói rendszert érintő megrázkódtatások hogyan hatottak a követeléskezelőkre?
Nagyon nem volt örömteli számunkra az, ami történt, hiszen mi a követelésérvényesítési folyamat láncolatában a végrehajtók előtt állunk.
Ha nincs bírósági követelésérvényesítés, akkor nincs, ami meggátolja az embereket a nemfizetésben, és a történtek ezzel a kockázattal jártak.
A Végrehajtói kar vezetése és tagsága is látványosan megújult, az elmúlt időszakban, valamint a velük szemben támasztott elvárások is szigorodtak, például jogi diplomához kötik a pozíciót. Mindezek eredményeként a végrehajtások a jogszabályoknak megfelelően, azokat betartva haladnak, az Intrum pedig folyamatosan jó együttműködésre törekszik a Magyar Bírósági Végrehajtói Karral. Az Intrum számára azért is kiemelten fontos ez, mert a jogi ügyekben a végrehajtónak a működése a követeléskezelők megítélését és működését is alapvetően befolyásolja. Hozzáteszem, nálunk mindig is az volt a cél, hogy minél kevesebb jogi eljárást indítsunk, és helyette más úton egyezzünk meg az ügyfeleinkkel, hogy ne kelljen a végrehajtói kényszert alkalmaznunk.
Megjelent az új uniós irányelv a követeléskezelőkre vonatkozóan, ennek a magyarországi implementációjáról viszont nem sokat hallani. Hogy áll most?
Bár az implementációnak 2023 végéig meg kellett volna történnie, sok más országhoz hasonlóan Magyarország sem vezette be az új szabályokat. Elindult egy kodifikálási folyamat, de abbamaradt, véleményem szerint az általa bevezetni kívánt terminológia sem volt megfelelő.
Magyarországon minden üzletszerű követelés vásárlásához az MNB engedélye szükséges, a megbízásos kezeléshez azonban nem. Az irányelv ezt éppen fordítva írja elő,
ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a magyar jogalkotó lemondana a pénzügyi követelések vásárlásának engedélyeztetési jogáról. Ha pedig nem mond le, akkor furcsa lenne, ha a nem pénzügyi követelések vásárlása viszont engedély nélkül is végezhető lenne. Csehországban és Szlovákiában fennáll ez a kettősség, de ők is azt mondják, hogy ez így nem optimális.
Milyen új megközelítéseket alkalmaz az Intrum a követelések kezelésére? Szeptemberben sikeresen megvásárolta az Intrum az Ophelos nevű céget, amely dinamikus, AI-vezérelt megoldásokat kínál. Mit lehet tudni róla és milyen megfontolásból történt ez az akvizíció?
Magyarországon értelmezi a legszigorúbban az adatvédelmi hatóság az adatok felhasználhatóságát, különösen a kontakt adatok, tehát az e-mail cím, a telefonszám, illetve a digitális kapcsolattartási csatornák esetében. A „jogos érdek” alapú adatkezelés esetén az adatminimalizálás a jelszó: kizárólag a jogi érvényesítéshez szükséges adatok lehetnek meg nálunk, holott ez teljesen szembe megy például a jegybank fokozatosságra vonatkozó elvárásával, és nekünk sem a követelés jogi érvényesítése a célunk.
Mindezek miatt nálunk az AI nem alkalmazható nagy ügyféladatbázison, ezzel szemben az Intrum több más piacán a rendszer teljesen digitális és automatikus, emberi erőforrás nélküli követeléskezelést végez.
Chatboton keresztül vagy sms-ben kommunikál, e-mailt küld, időzíti az üzeneteket, és személyre szabva meg is szövegezi azokat. Vannak olyan ügyfelek, akik notóriusan öt nap késéssel fizetnek, és őket a bankok minden egyes hónapban figyelmeztetik. Az AI segítségével ez teljesen kiszűrhetővé válik, és csak azokat figyelmezteti a rendszer, akik saját szokásaikhoz képest is késedelembe kerülnek. A Benelux államokban ezzel anélkül sikerült jelentősen csökkenteni a költségeket, hogy visszaesett volna a követelésérvényesítés.
Milyennek látja az ügyfelek fizetőképességét a közeljövőben? Mit mutat az Intrum fizetőképességi indexe?
Enyhe javulást mutat az index a magyarok fizetőképességében a magas infláció időszakához képest, de még messze vagyunk az azt megelőző szintektől. A reáljövedelmek és a fogyasztás is elkezdett beindulni, de ez a pozitív trend most még törékenynek mondható. Jelentős javulást nehezen tudok elképzelni addig, amíg a kamatkörnyezet nem jön lejjebb,. Ráadásul a szolgáltatói szektor sem vett vissza az áremelésekből, nemcsak Magyarországon, másutt sem. Egy esetleges aszályos év a mezőgazdasági árakat is felfelé lökheti, miközben az üzemanyagárakra a geopolitikai események lehetnek szélsőséges hatással. Nagyon nehéz tehát megjósolni, merre haladunk,
nincs egyértelmű és erős trend, rengeteg a kockázat és a bizonytalanság a jelenlegi gazdasági helyzetben.
Fotók: Kaiser Ákos / Portfolio
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
