A második világháború utolsó napjaiban váratlan sebességgel zajlottak az események, Joszif Sztálin 1945. augusztus 7-én hadat üzent az akkor már a megadás előtti végső stádiumban lévő Japánnak. A Szovjetunió bekapcsolódása az Egyesült Államok mellett történt, a fő célja pedig az volt, hogy segítsenek hozzájárulni a csendes-óceáni háború minél gyorsabb lezárásához, főleg Tokió ázsiai hátországának meggyengítésével.
Az összecsapások nem tartottak sokáig, már szeptemberben véget is értek, Sztálin viszont benyújtotta a számlát Washingtonnak a tettéért: japán területeket követelt, hokkaidótól északra.
Mivel ekkoriban még a két világpolitikai óriás között valamilyen kényes egyensúlyra törekedés jellemezte a politikát, ezért a Fehér Ház nem is ellenezte mindezeket. Ekkor vágták ketté – Washington javaslatára – a Koreai-félszigetet, amelynek az északi részén a kommunisták tudtak egy önálló országot létrehozni, míg a déli rész pedig az amerikaiak befolyási övezetébe tartozott. Hozzá kell tenni, hogy Moszkvának nemcsak az amerikai unszolás kellett ahhoz, hogy felsorakozzanak Japán ellen, hanem az is segítette, hogy nem ápoltak túl barátságos viszonyt Tokióval. A két hatalom a hideg viszony ellenére semlegességi paktumot kötött egymással a második világháború ideje alatt.
A Déli-Kuril-szigetek (a japánoknak ez csak Északi területek) annektálása stratégiai fontosságú volt akkor Moszkva számára, mivel ezzel biztosították, hogy a tengeri kijárás zavartalan lehessen – a jégmentes napokon – a csendes-óceáni térség felé. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szovjet vezetés később még nagyobb szeletet követelt magának Japán területeiből – nevezetesen az északi Hokkaidó szigetét – ezt viszont már nem engedte meg az Egyesült Államok. A döntésüknek több oka is volt, kezdve attól, hogy a második világháború lezárását követően rohamosan távolodott el egymástól Washington és Moszkva, a nyugati szuperhatalom pedig egyetlen lehetőséget sem akart adni riválisának, hogy ott geopolitikai előnyre tegyen szert.
Japán és Oroszország (mint a Szovjetunió utódállama) viszont máig nem rendezte a nézeteltérésüket a vitatott területek feletti hovatartozásról szóló vitájukban, ezért itt gyakorlatilag máig tart a második világháború.
The Kuril Islands are a chain of islands in the Northwestern Pacific disputed by Russia and Japan | Source: https://t.co/BajWB1wzlu
— MapAddict (@AddictMap) April 3, 2022
A kétpólusú világrendszer kialakulását követően voltak törekedések arra, hogy rendezzék a felek valamiképpen a halakban gazdag területek körüli vitát, erre azonban máig nem sikerült pontot tenni. Emlékezetes, hogy 1956-ban Nyikita Hruscsov, szovjet vezető felajánlotta, hogy a békeszerződés fejében több szigetet is visszaad Tokiónak. Moszkva ezzel azt akarta elérni, hogy a szigetországot leválassza az Egyesült Államokról, és semleges pozícióba helyezze. A terv azonban megbukott, ugyanis Washington azzal fenyegette meg a japán vezetést, hogyha megállapodnának az említett módon az oroszokkal, akkor több – ekkoriban amerikai ellenőrzés alatt álló – szigetcsoport visszaadását tagadják meg Japántól. A közbenjárásnak köszönhetően végül minden maradt a régiben.
A közelmúltban Abe Sinzó, egykori japán miniszterelnök megpróbált egyensúlyozó pozíciót felvenni az Egyesült Államok, Kína és Oroszország között, amelynek része volt, hogy gyakran találkozott az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal is. A taktikus diplomácia eleme volt, hogy lassan valahogy próbálják rendezni az orosz-japán ellentétet is, és egyszer és mindenkorra pontot tenni egy békeszerződéssel a konfliktus végére. A hírek szerint a felek arra törekedtek, hogy a hidegháború alatt belengetett tervet felmelegítsék, azaz, hogy a több szigetből legalább kettő Tokió ellenőrzése alá kerülhessen.
Abe utódja, Kisida Fumio japán miniszterelnök kitart az álláspontja mellett, hogy továbbra is hajlandó megállapodni Moszkvával, ehhez viszont bizonyos feltételeknek teljesülniük kell. A politikus azt is nyilvánvalóvá tette, hogy pontosan mit vár el az oroszoktól ahhoz, hogy lezártnak tekinthető legyen a vitájuk:
vissza kell adniuk Japánnak a négy északnyugati csendes-óceáni szigetet.
Az oroszok és a japánok részéről a megállapodásra jelenleg szinte egyáltalán nem mutatkozik esély, amelynek több oka is van egyszerre:
- Az ukrajnai háború nagyrészt lefoglalja Moszkva kapacitásait, így jelenleg nem áll rendelkezésre akkora méretű diplomáciai lehetőség az országban, amely képes egy ilyen horderejű, több évtizedes problémát megoldani. A gond ráadásul egyáltalán nem is szerepel az orosz vezetés prioritási listájának élmezőnyében, vélhetően úgy vannak az egésszel, hogyha majdnem 8 évtizeden keresztül fennállt a jelenlegi helyzet, akkor bizonyosan fenntartható még néhány éven át.
- A japánok oldaláról egyelőre nem nagyon vannak olyan ajánlatok, amellyel közelebb tudnák lökni a kérdést a megoldás felé. Tokió folyamatosan visszaköveteli magának a második világháború utolsó napjain elvesztett területeket, cserébe arról nem ejtenek szót, hogy milyen ajánlattal igyekeznek meggyőzni a tárgyalópartnerüket. Enélkül viszont nehéz lesz, hiszen az orosz külpolitika van annyira dörzsölt és pragmatikus, hogy bármilyen megállapodást csakis úgy hajlandóak megkötni, hogy az számukra sikerként lehessen elkönyvelni, vagy legalább a hazai közvélemény szemében eladni. Egy sima visszaadás azonban semmiképp nem lenne ilyen, sőt, egyenesen egy vereséggel érne fel az orosz közvélemény szemében.
- A japánok egyértelműen a nyugati álláspont mellé sorakoztak fel a 2022-es ukrajnai inváziót követően és bár visszafogottan, de hozzájárulnak Kijev támogatásához. Moszkva ezt nem nézi jó szemmel, mivel a korábbi távolságtartó, de alapvetően kiegyensúlyozottnak tekinthető kapcsolatuk láthatóan eltávolodott egymástól. Ameddig ebben nem történik lényeges változás, addig esélytelennek látszik az, hogy valamiféle pozitív irányba mozduljon el a felek álláspontja.
- Fontos kiemelni, hogy Japán éppen nemrégiben kötelezte el magát még erősebben az Egyesült Államok mellett kiemelkedő figyelemmel a védelmi-katonai szempontokra. A lépés egyáltalán nem azt feltételezi, hogy Tokió akár középtávon is visszatérhetne a billegő pozíciójához, hanem sokkal inkább riválisként tekintenek északnyugati szomszédjukra. Ezt erősíti meg az is, hogy a szigetország jelentős fegyverkezést jelentett be 2022-ben, amelyet Kína és Észak-Korea mellett kevésbé burkoltan Oroszország fenyegetése miatt tartanak szükségesnek.
- A távol-keleti régió bővelkedik a vitás területi kérdésekben, számos olyan hely van, amelyet több fél is magának követel. Elég csak Tajvan példáját említeni, de a Second Thomas-zátony és Dokdó-szigetek hovatartozása sem pontosan tisztázott a térségben. Kissé távolabb tekintve Pekingnek számos területi vitája van szárazföldi területeken is, így például Bhutánnal már régóta tartanak a megbeszélések a pontos határvonal kijelölését illetően. Az esetleges megállapodások precedensértékűek lehetnek, ezért mindenki, akinek hasonló problémája van, az általában árgus szemekkel követi az ilyen seményeket. Az eltérő érdekek miatt számos szereplő ellenzi a megbeszéléseket, mivel akár a saját ügyükre is kártékony hatást gyakorolhatna.
Közben az idő telik, a helyzet megoldatlanságát pedig a helyiek is érzik. A Kuril-szigeteken élő, egykori japán állampolgárokként születettek száma rohamosan csökken, ami érthető, mivel már majdnem 79 éve az oroszok felügyelte alatt van a szigetcsoport. Tokió számára, ha megoldást nem is, legalább valami részleges kompromisszumot kell kötnie Moszkvával, hogy a Japánban élő rokonoknak lehetőségük legyen a családtagjaik sírját meglátogatni. A két ország közötti megbeszélések 2022 márciusában szakadtak meg, később pedig a japán állampolgárok vízummentes látogatási lehetőségét is megvonta Moszkva. 2024 elején maga a volt orosz elnök, Dmitrij Medvegyev szólalt meg az üggyel kapcsolatban, de nem hagyott túl sok nyitott kérdést azt illetően, hogy mi az országa álláspontja az ügyet illetően: szerinte Japánnak végleg le kell mondania az áhított területről, ha le akarja zárni a lassan egy évszázadra visszatekintő konfliktust. Ezt erősítette meg korábban
Oroszország 2020-ban módosított alkotmánya, amely megtiltja, hogy a vezetés bármilyen területeket adjon át egy idegen hatalom számára.
Russia to build naval base on Kuril Islands https://t.co/alXEthLzNO
— UNIAN (English) October 26, 2017
Moszkva figyelme közben egyre inkább a terület felé fordul, mivel az indo-csendes-óceáni térség napról napra izgalmasabbá válik. Bár itt egyáltalán nem az oroszok számítanak a legfontosabb szereplőnek, hanem sokkal inkább a kínai-amerikai ellentétek dominálják a kapcsolatokat, ennek ellenére az oroszok is aktív figyelemmel követik az eseményeket. A régió növekvő geopolitikai jelentőségét Moszkva különböző infrastrukturális beruházásokkal és védelmi-katonai bázisok felhúzásával szeretné biztosítani, amely egyúttal azt is jelezheti, hogy
immár Oroszországnak sem áll különösebben érdekében megoldást találni a Japánnal fennálló vitájára, mivel a nemzetközi helyzet felértékelte a területeket, ezért hiba lenne lemondania róla.
A Kuril-szigetek ügye tehát várhatóan nem a közeljövőben fog megoldódni, hanem még minimum éveken keresztül nem látszik esély a változásra. Fontos persze az is, hogy az ukrajnai háború kimenetele pontosan mi is lesz. A konfliktus ugyanis átrendezheti az erőviszonyokat a világban, amely miatt valamelyik fél végül engedhet az álláspontján. Arra belpolitikai szempontból egyelőre semmiféle esély nem mutatkozik, hogy a mindenkori japán vezetés megengedhetné magának, hogy letegyen a területi igényéről, mivel az gyakorlatilag egyértelmű bukást jelentene bármelyik politikai erő számára. Így aztán maradhat továbbra is a patthelyzet, a második világháború ezen szegmense pedig továbbra is lezáratlan lehet.
Címlapkép forrása: Natalia Zakharova/Anadolu Agency via Getty Images
