A pénzügyi rendszer egy speciális erőforrás gazdája. Tőkével és a tőke megfelelő működtetéséhez szükséges magas szintű szaktudással a hazai üzleti körök csak korlátozottan rendelkeznek. Felmerül a kérdés: akarja-e a "köz", hogy a pénzügyi erőforrások kapcsán komoly tulajdonosi átrendeződés menjen végbe. Megyőződésem, hogy még ha lenne is egyszerre megalapozott lehetőség, szándék és képesség, akkor sincs erre szükség. A banki üzem bonyolult és kockázatos, a bankok tulajdonlása szintén, hagyni kell mindezt a profikra.
Banki jövő - a Portfolio.hu cikkei a témában A Portfolio.hu teret kíván adni a magyar bankrendszer jövőjével kapcsolatos vitának, ezért örömmel várjuk a portfolio@portfolio.hu címen és szívesen megjelentetjük a cikkre reagáló vagy annak témájában születő, magas szakmai színvonalú cikkeket. Az MNB tanulmánya itt érhető el, a Portfolio.hu-n megjelent kivonata itt, a Portfolio.hu első véleménye itt, az MNB elemzői beszélgetéséről szóló beszámolónk itt, az egyik szerzővel készített interjúnk itt, Várhegyi Éva véleménye itt, Felcsuti Péteré itt, Karvalits Ferencé pedig itt olvasható.
Az ügyfelek célja, hogy többet profitáljanak annak révén, hogy az erőforrás-gazdák pénzügyi közvetítő szervezeteket működtetnek hazánkban, mintha nem tennék ezt. Hitelt tudnak így felvenni fejlesztéseikhez, kedvezőbb befektetési lehetőségeket érnek el szabad likvid forrásuk számára, stb. Fontos, de ehhez képest mellékes kérdés, hogy a társadalom és az erőforrás-gazdák haszna hogyan alakul egymáshoz képest. Ha mindenki jól jár, akkor létezni fog ésszerű üzleti kompromisszum az osztozkodásról.Mondhatnánk, hogy a "társadalmi hasznosság" maximalizálására jelentős lépések történtek az elmúlt években. Ezeket szakmai és szociális szempontból sokan és sokszor vitatták. Tény, hogy a fiskális szemlélet előtérbe került a pénzügyi közvetítő rendszer egészében való gondolkodással szemben. Nem az a kérdés azonban, hogy szükség volt-e a bankadókra, végtörlesztésre vagy, hogy hibáztak-e a bankok a válság előtti években. Az igazi - és egyetlen - kérdés az, hogy mit akarunk mi mindannyian a bankrendszertől hosszú távon, és ezért mit kínálunk a piacon lévő vagy oda belépni szándékozó szolgáltatóknak. Üzletről beszélünk, igényeinkért megfelelő és a másik fél számára elfogadható árat kell fizetnünk. Nevezhetjük ezt ROE-nak és próbálhatjuk kitalálni, mennyit szeretne a banki partner keresni, de a mai tisztázatlan körülmények, magas kockázatok miatt szinte bizonyosan nem érnek össze a felek elképzelései. Nem elég azt tudnunk, hogy mennyit fizetnénk a bankoknak, hanem azt is kéne tudnunk, hogy mit szeretnénk és legfőképpen milyen (gazdálkodási) feltételeket tudunk, akarunk kialakítani. Sőt, ezekre a kérdésekre kell először válaszolni.
Értjük mi, ügyfelek, hogy mit szeretnénk a bankoktól? Minden nem megy, kell tudnunk priorizálni. A bankok képtelenek annyi forrást és tőkét rendelkezésre bocsátani, ami a jelzáloghitelezéshez, a vállalati és közösségi beruházások finanszírozásához vagy a pénz- és tőkepiac általános infrastruktúrájának a fejlesztéséhez egyszerre szükséges. De ha még képesek is lennének, akkor sem elég vonzó számukra az üzleti lehetőség, azaz a magyar piac. Azzá kell tennünk: olyan feltételeket kell teremtenünk, ami hosszú távú üzleti profittal kecsegtet a szolgáltatók számára, miközben a saját gazdasági (társadalmi) célkitűzéseinket sikerül megvalósítani.
Természetesen hasznos, ha arról folyik egyeztetés, hogy milyen ismérvekkel rendelkező bankok működjenek hazánkban, de ne felejtsük, hogy a szereplők pénzügyi-működési sajátosságait az adott gazdálkodási környezet és az üzleti lehetőségek fogják meghatározni. Nem lehet úgy banki mérlegekről, gazdálkodási jellemzőkről, jövedelmezőségről beszélni, ha a felek legalábbis nagy vonalakban nem egyeznek meg abban, hogy mi a bankok szerepe a gazdaságban, mi az üzleti profiljuk (termékkörük), milyen szintű üzleti kockázatokat kell felvállalni a szereplőknek (hitelkockázat, jogi rendszer, monetáris politika) és végül mi a szereplők képe a pénzügyi rendszeren belüli versenyhelyzetről.
Mindezt egyszerűen hívhatnánk jövőkép nek is. Kérdés, hogy a piac szereplői képesek-e megállapodni egy közös hosszú távú vízióban. Az asztalon (sem) lévő álláspontok egyelőre ehhez nem elégségesek. Egyik oldalról a jegybanki vitaindítónak sztánt ismérvrendszer, mely az előző bekezdésben említett kérdéseket nem tárgyalja mélységében. Másik oldalról léteznek (nem nyilvános), tulajdonosi előírásra, 2-3 éves időtávra készült banki stratégiák, melyek vélhetően kevéssé foglalkoznak a gazdaság és az ügyfelek célfüggvényeivel.
Az álláspontok közelítéséhez minimum két témakörről mindenképpen egyeztetni szükséges:
1. Kik legyenek a pénzügyi közvetítő rendszer szereplői, mivel foglalkozzanak, hogyan versenyezzenek egymással?
Ezen kérdésekre a vonatkozó törvényi szabályok és a kialakult gyakorlat adnak egyfajta választ. Egy fontos kérdést azonban az eddigieknél alaposabban kell mérlegelnie a szabályozónak: a pénzügyi közvetítő rendszer egyes alrendszereinek szereplői egymással is versenyeznek (a megtakarításokért, a kedvező hitellehetőségekért, stb.). Minden olyan szabály, törvény, adó, amely az egyes alrendszereket nem párhuzamosan érinti, egyfelől versenytorzító hatású, másfelől komoly működési-üzleti kockázatokat eredményezhet, ami végső soron minket, ügyfeleket fog terhelni.
Az elmúlt 5-6 év válsága megbélyegezte a piac, mint kontrolláló mechanizmus intézményét. Valóban átértékelés szorulnak a piac mindenhatóságába vetett hit, de tény, hogy hatékony központi szabályozás és piaci kockázatkezelés mellett a piaci szereplők közti verseny fokozása növeli az ügyfelek által realizálható hasznokat. Alacsonyabb hitelkamatokat, olcsóbb számlavezetést, jobb kiszolgálást eredményez. Ez minden ügyfélnek érdeke.
2. Milyen termékekre van szükségünk? Az egyes termékek közt melyeket priorizáltak, ha a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrások korlátosak?
Hazánkban jó ideig nem tér vissza a 2000-es évek második felében tapasztalt likviditás és tőkebőség. A következő 5-10 évben, ha lesz is bővülés a forrásokban, akkor az szelektíven, igen óvatosan fog végbemenni. Így kell készülnünk és a pénzügyi közvetítő rendszer kereteit úgy kell átalakítanunk, hogy az igazán fontos céljainkhoz megtaláljuk a forrásokat. A bankrendszer ismérvei pedig ez alapján kell, hogy levezetésre kerüljenek. Más-más működési szisztémát, belső erőforrásokat igényel a jelzáloghitelezés, a közép- és nagyvállalati bankolás, a beruházás- és ingatlanhitelezés, és az ezen tevékenységekre épülő bankok mérlegstruktúrája, jövedelmezősége, eszközportfóliójának kockázati szintje is különböző.
A központi bank elsődlegesen a gazdasági növekedést támogató bankrendszert szeretne látni. Ebből vitaindító állításként a vállalkozások beruházási és forgóeszköz hitelezésének kiemelt szerepe olvasható ki. Fontos azonban, hogy ennek kimondásán túl konkrét szabályozási és törvényalkotási támogatást is kapjon ez a cél. Bizonyos lépéseknek 1-2 éven belül érzékelhető hatása lenne a bankok vállalati hitelezésére:
a. Hitelezővédelmi lépések: nehezen képzelhető el a jelzálog fedezet melletti hitelezés elindítása, amíg a magánszemély tulajdonban lévő ingatlanok korlátosan likvidálhatóak. A korlátozások céljai érthetőek, de a pénzügyi rendszer részeként nem értelmezhetőek.
b. A hitelezővédelmi lépések közül kiemelném a csőd- és felszámolási szabályozás kérdését. A mai gyakorlat számos részterületen fejlesztendő. Az eredményes reorganizációkat segíteni lehetne szabályozási egyszerűsítésekkel (hitelezői tulajdonszerzés, adósság elengedés adózási kezelése, többségi hitelező aktív szerepvállalásának támogatása csőd- és felszámolási eljárásokban, stb.). Minél hatékonyabb és eredményesebb a hitelezők térülése a problémás kihelyezéseikből, annál alacsonyabban tarthatóak az új hitelfelvevők által fizetendő kamatfelárak.
c. Egységes előírások a hitelezéssel kapcsolatos adminisztrációs és információszolgáltatási feladatokkal kapcsolatban. Minden szereplő számára óriási pénz- és erőforrás megtakarítást eredményezne egy végiggondolt, egységesen irányított rendszer, pozitív és negatív adóslistákkal, információs adatbázisokkal, alacsony közjegyzői költségekkel, illetékekkel.
Meggyőződésem, hogy a fenti kérdések megválaszolása, de még inkább a mögöttes struktúrák végiggondolása szükséges ahhoz, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer egyik legfontosabb része, a bankrendszer kilábaljon a mai helyzetéből. Közös felelősségünk és célunk, hogy gazdasági környezetünkbe az aktív és üzletileg magukat helyesen pozícionáló bankok beilleszkedjenek. Ehhez párhuzamos lépésekre van szükség a bankok, a szabályozó, a gazdaságpolitika és az ügyfelek oldaláról egyaránt.
A szerző finanszírozási és reorganizációs szakértő, a Reconcept Kft. ügyvezető partnere.
