Egyik friss elemzésében az Euler Hermes a mezőgazdasági-élelmiszeripari szektoron belül tüzetesebben vizsgálta a gabona-, táp- és takarmánykereskedelmet, aminek apropóját a húságazat jelenlegi, kritikus helyzete adta. Ha a láncolatot teljes egészében nézzük, az utolsó láncszem a húsipar, az első a gabona. A kérdés csak az, magával rántja-e a leggyengébb láncszem az egész ágazatot.
Egy hosszabb, tízéves időtávot tekintve a gabona-, táp, takarmányágazat hitelbiztosítással rendelkező szereplőinél tisztán körvonalazódik, hogy a behajtási fázisban levő késedelmes fizetések közel tizede (9%) nem hajtható be a vevőtől annak fizetésképtelensége miatt. Ha az összes ágazatot tekintjük (tehát nemcsak az agrárszektort, hanem az ipart, szolgáltatásokat stb.), akkor ez az arány talán nem is tűnik magasnak, ugyanis az Euler Hermes által kezelt behajtások 15%-a vált káreseménnyé a vizsgált időszakban. Ez azt mutatja tehát, hogy a gabonaágazatban a károk kevésbé gyakoriak. Megkönnyebbülésre azonban ez mégsem ad okot, ugyanis a károk átlagos értéke (8,3 millió forint) a vizsgált szektorban több mint duplája a teljes gazdaságban bekövetkezett károknak. A klasszikus földrengés-hasonlattal élve: lehet, hogy kisebb az esélye a káreseménynek, de ha az bekövetkezik, komolyabb következményekkel jár - tette hozzá Harsányi Gábor.
A gabonaágazat veszélyeztetettsége tipikusan lokális, kevésbé exportorientált: tíz kárból hét keletkezik Magyarországon. A külföldi partnerek fizetési fegyelmét tekintve a legkockázatosabb "dobogós" három helyezett pedig Olaszországban, Szlovákiában és Romániában találhatók. A fizetésképtelenségből eredő, Magyarországon keletkezett károk közel feléért a húsipar a felelős, azonban ez nem új keletű jelenség, már tízéves időtávra visszatekintve is ez látható. A gabonaágazatot sújtó összes kár több mint harmada (36%) a sertéstenyésztésből ered, ami sajnálatosan jól tükrözi a sertéságazat kritikus helyzetét.
Káresemény az áruhitel-biztosításban
Az áruhitel-biztosítás során a káresemény a vevő fizetésképtelenné válásának időpontját jelenti. A káreseményt jellemzően megelőzi a fizetési késedelem időszaka, vagyis a számla fizetési határidejének lejártát követő időtartam. A késedelmes fizetés időszakában követelésbehajtással próbálja a hitelbiztosító vagy más követeléskezelő cég a biztosított kintlévőségeit a vevőtől beszedni. A behajtás tárgyalásos, illetve jogi úton zajlik (természetesen nem a filmekből ismert, lesötétített autókkal közlekedő erőemberek "segítségével"). Amennyiben egy előre meghatározott időn keresztül sikertelen a behajtás, a hitelbiztosító fizetésképtelennek minősíti az adóst és kimondja a káresemény bekövetkeztét, majd kifizeti a károsultnak a szerződés szerinti kártérítést. Káresemény bekövetkezhet akkor is, ha nem történt késedelmes fizetés, viszont az adós tevékenysége megszűnik (például felszámolási eljárást indít ellene más hitelezője).
A másik oldalról nézve, ha szakad az első láncszem és maga a terménykereskedő kerül bajba fizetésképtelensége révén, a tartozásait továbbgörgetve három másik ágazatot fenyeget leginkább. Ezek a pénzintézetek, az üzemanyag-kereskedelmi cégek és a vegyipart képviselő műtrágya-gyártók és -forgalmazók. A pénzintézetek felé a tárgyieszköz-finanszírozásnak, vagyis jellemzően a gépekre felvett hiteleknek a törlesztése marad el, míg az üzemanyag-kereskedő cégek, töltőállomás-hálózatok gyakorlatilag minden olyan ágazatban jelentős kockázatnak vannak kitéve, ahol árumozgás zajlik. Esetükben a ki nem fizetett üzemanyagkártyákon halmozódnak fel a behajthatatlan követelések. E három szektorban keletkezett a gabonaágazat nemfizetéséből eredő károk kétharmada.
Vissza a jövőbe! - Előrevetíthető kockázatok az ágazatban
A vevők kockázatosságának szempontjából az idei év sem hozhat fellélegzést - véli Harsányi Gábor. Annak ellenére, hogy történtek pozitívumok az ágazat egészére nézve (például a fordított áfa bevezetése) és amellett, hogy márciustól életbe lép a fizetési késedelmekkel szemben fellépő uniós irányelv, továbbra is számítanunk kell a késedelmes fizetések és a nemfizetések kockázatának további fokozódására. A "tankönyvinek" tekinthető, állandó veszélyforrások (pl. az időjárás alakulása) mellett jelentősebb veszélyforrások lehetnek a következők.
A húsipar sorsa még mindig kérdőjeles annak ellenére is, hogy a kormányzat stratégiai ágazatként tekint a szektorra. A takarmányárak emelkedése, az olcsón importált, gyenge minőségű tömeghús és a kiskereskedelem, a lakossági fogyasztás bővülésének várható elmaradása gyengítik az ágazatot. Az exportkockázatok tekintetében egyre erősebben szólnak a vészharangok Olaszország esetében. Végül, de nem utolsó sorban a forint volatilitása kedvezőtlenül hat a szektorra az import drágulásán (inputanyagok, üzemanyag) keresztül, de az árfolyam ingadozása az exportot is nehezen tervezhető teszi.
