A lépés közgazdasági viszonyrendszerben nehezen értelmezhető, azonban a kormányerő számára fontos politikai kérdés, aminek megfelelően az árszabályozó-hatóságok is igyekeztek mindent megtenni a deklarált cél jogszabályi, gyakorlati megvalósítására. A rezsivágás fedezete (terhe) a korábbi kormányzati kommunikációval ellentétben nemcsak a lakossági fogyasztókat közvetlenül ellátó szolgáltatókat érintette, hanem érdemi keresztfinanszírozási elemek is beépültek: vagyis a lakosságnak nyújtott kedvezmény nem elhanyagolható részét a vállalati fogyasztók fizethetik-fizetik majd meg, amely az általuk kínált termékek és szolgáltatások árának növekedéséhez vezethet.
A Magyar Hírlap tegnapi értesülése szerint a mostani, januári tarifavágást idén több hasonló is követheti, azonban továbbra sem látszik, hogy ezekhez miként találhat majd fedezetet a szakhatóság, illetve az ármegállapítást gyakorló fejlesztési tárca, nem beszélve az energiaszolgáltatókról. Ettől függetlenül a kormányfő, és a Miniszterelnökséget vezető államtitkár is korábban olyan nyilatkozatokat tett, miszerint van még tartalék a rendszerben, illetve hogy a januári rezsicsökkentés csak az első lépés volt. Ezt részint cáfolni látszanak az imént tárgyaltak, miszerint a lakossági rezsicsökkentés (az áramszolgáltatásban mindenképpen) a vállalati szegmens tehernövekedését hozta magával.
A kormányzati kommunikáció alapvetően a magas energiaárakkal, illetve hazai fogyasztók túlzott terhelésével magyarázta a lépést. Tegnap a Fidesz frakcióvezetője egy sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy a rezsivágással a kormány az infláció hűtése mellett növeli a magyar polgárok reálkeresetét.
Az Eurostat adatsorai felemás választ adnak a kormányzati kommunikáció által felvetett problémákra. Egyrészről tény, hogy a hazai bérszínvonal mellett jelentős terhet jelent a rezsi a hazai fogyasztók, háztartások számára, azonban ez elsősorban a hazai bérszínvonal alacsony szintjére vezethető vissza, nem a magas energiaárakra.
Az összehasonlításban elsősorban a régiós tagországokat vetettük össze, de a tágabb kitekintés érdekében az EU27-es átlag mellett egy-két fejlettebb gazdaságot is bevontunk a vizsgálatba.
Földgáz
Euró alapon a hazai lakossági gáztarifa (végfelhasználói árak) európai viszonylatban nem számít magasnak, az EU27-es átlag alá esik, azonban régiós összehasonlításban már valóban mutatkozik prémium. Csehországban és Szlovéniában magasabb a földgáz végfogyasztói ára, mint Magyarországon, azonban Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában alacsonyabb. Mindezektől függetlenül az Eurostat adatai alapján a hazai lakossági fogyasztók lényegesen kevesebbet fizetnek a földgázért, mint a fejlettebb országok, így például Ausztria, Németország vagy Olaszország háztartásai.
A bérszínvonal szintjének hatása értelemszerűen leginkább a KKE-i és a nyugat-európai országok összehasonlításában mutatkozik meg, vagyis a fejlettebb országokban az előző grafikonon látott magasabb árak ellenére is jelentősen kisebb terhet jelent a gázdíjak kifizetése, mint az újonnan csatlakozott tagországokban.
Az áramdíjak tekintetében a magyar tarifák regionális összehasonlításban kedvezőbbek, mint a földgáznál volt tapasztalható, bár ez esetben is a középmezőnybe tartozik Magyarország. A nyugat-európai fogyasztói árak euróban nézve egyértelműen meghaladják a kelet-közép-európai árszinteket, bár a cseh lakossági áramtarifa ez esetben is közelebb áll a fejlettebb gazdaságok árszintjeihez. A régióban a cseh, a szlovák, a szlovén áramdíjak magasabbak a magyarnál, míg a lengyel, román és bolgár háztartások kedvezőbb díjak mellett vételezhetnek áramot.
Az energiaellátás esetében fontos látni, hogy az árak nemzetközi keresleti-kínálati viszonyoknak megfelelően alakulnak ki, és egy köbméter földgázért a hazai fogyasztóknak nem csak Európán belül kell versenyképes árat kínálnia, hanem azon kívül is. Nem egy viszonylag zárt piacról van szó, így az energiahordókban gazdag, azokat exportáló országok igen korlátozottan érzékenyek arra, hogy a magyar fogyasztóknak mekkora terhet jelent az energiaellátás kifizetése.
A fenti összehasonlítások egyben felvetik annak gondolatát is, hogy a nem fenntartható (közgazdaságilag nem megalapozható) rezsicsökkentések helyett érdemesebb lenne egy olyan, a befektetéseket ösztönző, és a magasabb hozzáadott értkű gazdasági tevékenységeket előnyösebb helyzetbe hozó gazdaságpolitikát folytatni, amely a bérszínvonal emelésével hosszú távon, fenntartható módon elviselhetőbbé teszi a hazai fogyasztók számára az energiadíjak megfizetését.
