Erdélyi István: Míg 2004-ben 150 ezer tonna pulykát állított elő Magyarország, idén ez már 95 ezer tonnára zsugorodik, míg összehasonlításképpen Lengyelország a 2004-es 160 ezer tonnáról az idei évre 400 ezer tonnára növekszik. Sajnos vannak olyan gazdasági okok, tényezők, amelyek miatt így alakult az ágazat helyzete. De ez hasonlóan alakult a többi állattenyésztési ágazatban is.
E.I.: Az alapvető ok az, hogy Magyarországon a rendszerváltás után az állattenyésztés és a növénytermesztés kettévált. Az állattartó telepeknek nincs földjük, a növénytermesztők meg nem nagyon szeretnének bekapcsolódni ebbe az ágazatba, hiszen az EU-ban földalapú támogatás van. Míg a növénytermesztőknek kb. 300 milliárd forint támogatás jut egy évben, addig az állattenyésztésnek mindössze 20 milliárd. Véleményünk szerint ez tarthatatlan, hiszen Nyugat-Európában sem véletlenül alakult ki így a földalapú támogatás. Akkor azt mondták, hogy aki földet művel, annak általában van állata is, vagyis megtermelik az állatok eltartásához szükséges gabonát. Mivel Magyarországon ez a két ágazat szétvált, így hatalmas problémák jelentkeztek, hiszen ez az állattartás nem tud megállni a lábán támogatás nélkül. Ez az oka annak, hogy olyan árak alakulhatnak ki a piacon, amelyek elfogadhatatlanok a vevők számára.
A Gallicoop Zrt. 1989-ben alakult. Az átalakulás egy tulajdonosváltással kezdődött melynek végére 2004-ben alakult ki a 85 százalékban magyar tulajdonosi kör. A cég alapvetően pulykavágással és -feldolgozással foglalkozik, de mindeközben teljes integrációval is rendelkezik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a törzsanyagtartástól a keltetőn át az előnevelőig, a takarmánnyal és állategészségügyi felügyelettel bezárva felügyeli az egész rendszert. Jelenleg 940 főt foglalkoztat a cég, és kb. ugyanennyi ember dolgozik be, mint termelő. Az elmúlt évben jutott el a cég odáig, hogy Magyarországon a legnagyobb pulykafeldolgozó vállalattá vált. 37 ezer tonnát vágnak évente, ami a magyar termelés kb. 40 százaléka.
P.: A kiskereskedő réteg alapvetően koncentráltnak mondható, ezért az ő oldalukról elég nagy a nyomás az árakra.E.I.: Ez az egyik oldal, a másik pedig a 27 százalékos áfa. Európában sehol nincs ekkora adóteher az élelmiszeren, Angliában pl. 0 százalék, de a lengyeleknél is csak 5-7 százalék az áfa mértéke. Ebben a környezetben pedig rendkívül nehéz versenyezni. A harmadik pedig a takarmányárak alakulása. A világpiaci trendek olyan árakat alakítottak ki, amelyek ma elfogadhatatlanok az állattenyésztésnek. Itt azonban egy biológiai folyamatról van szó, vagyis nagy választási lehetőség nincs: aki állatot tart, annak meg kell venni a takarmányt. Számszerűsítve, az elmúlt egy év alatt 50 százalékkal drágult a búza, a kukorica, és 50 százalékkal drágult a szója is a világpiacon.
P.: Nincs esetleg alternatív táplálék az állatok számára?
E.I.: Létezik például halliszt, és húsliszt, de az EU-ban ezek tiltva vannak, így nem etethetjük ezekkel az állatokat. Többek között ez is egy nagy versenyhátrányt jelent a brazil vagy a kelet-ázsiai termelőkkel szemben.
E.I.: Miután ezek mindenütt támogatott ágazatok, ezt nehéz meghatározni. Brazíliában is óriási mértékű a támogatás, évről évre óriási a fejlődés, az USA után a világ második legnagyobb baromfi-termelője, és ez nem véletlen. Ott terem a kukorica, a szója, plusz még állami támogatás is van hozzá. A Magyarországon előállított pulyka abszolút versenyképes a Nyugat-Európában előállítottal. A Dél-Amerikából érkező szállítmányok engedélyezése, és a feltételek további lazításának azonban az az oka, hogy Nyugat-Európa vezető országai érdekeltek abban, hogy Brazíliának ilyen típusú engedményeket tegyenek, hiszen ők például autókat akarnak gyártani a brazil piacra.
P.: Világos, hogy az előállítás egyik legnagyobb költsége és jelentős versenyhátrányt okozó tényező a takarmány elszabaduló ára. De mekkora is az előállításban a takarmány költségének az aránya?
E.I.: Több mint 70 százalék. Ha ezek a költségek emelkednek 50 százalékkal, akkor el lehet képzelni, hogy mekkora nyomás nehezedik a feldolgozóra. Ugyanis a termelőnek is legalább 0 hozadékot kell biztosítani ahhoz, hogy hajlandó legyen termelni a következő időszakban, hiszen alapanyag nélkül egy feldolgozó lehúzhatja a rolót. Ennek megfelelően a támogatásoknak a következő években előtérbe kell kerülni. A tőlünk kikerülő áru jelentős részét azonban Nyugat-Európában értékesítjük, olasz, spanyol, portugál, német, svájci, angol, ír piacokon. De szállítunk Japánba, Dél-Koreába, Grúziába, Oroszországba, Ukrajnába is.
P.: Ahhoz, hogy a Gallicoop ki tudjon szolgálni ennyi megrendelőt, van szüksége alapanyag, konkrétan hús vagy élőállat importra?
E.I.: Nincs, gyakorlatilag 0 importtal dolgozunk. A takarmány más, a szóját ugyanis mindenki importból szerzi be, Amerikából. Ebből is kevesebbet kellene importálnunk, ha az unió eljutna oda, hogy végre megengedné a húslisztetetést.
P.: Az alvállalkozói rendszer mennyire működik a Gallicoopnál?
E.I.: Ez az integráció szerves része. 20-30 ezres termelői bázisunk van, akik egy-egy telepen termelik az élő állatot, takarmánnyal, napos pulykával vagy előnevelt pulykával pedig mi látjuk el őket, és amikor a pulyka vágásra érett, behozzák a vágóhídra.
P.: Amint már említette, a húsliszt jelenleg nem reális opció, de létezik bármi más lehetőség, olyan technológiai változtatás, amellyel lehetne csökkenteni a takarmányproblémát?
E.I.: Hollandiában és Dániában melléktermékkel is etetik a disznókat, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy azért vagyunk versenyhátrányban, mert mi gabonával etetünk. A Hollandiából vagy máshonnan bejövő sertés többféle betegséggel is fertőzött lehet, és ezt Magyarország már 15 éve nem tudja ellenőrizni rendszerszerűen. A megoldás az lehetne, hogy a bejövő sertés után környezetvédelmi díjat kelljen fizetni, miután a sertéshízlalás környezetszennyező tevékenység. Ez is a nemzeti alaptámogatás része lehetne.
P.: A jelenlegi helyzet adott, a kérdés az, hogy van-e olyan jel a következő költségvetési időszakra, ami pozitívan érintheti a hazai termelőket?
E.I.: Vannak, de ezek szó szerint csak jelek. Az idei évre az aszály és a magas gabonaárak miatt az ágazat összesen 800 millió forint támogatást kapott. Ha azt mondjuk, hogy 93 ezer tonnát állítunk elő, akkor ez kilónként kb. 9 forint. Azt gondoljuk, hogy 2014-től az új uniós rendszerben mindenképpen el kellene érni, hogy a kormányzat az uniós támogatásnál, akár adó formájában, akár más módon, átcsoportosítson a növénytermesztésről és nemzeti támogatás formájában az állattenyésztésnek juttasson forrásokat.
P.: Az Ön véleménye szerint mekkora lehet a feketegazdaság aránya ebben az ágazatban?
E.I.: Hasonló, mint a többi ágazatban, a 30 százalékot biztosan eléri.
P.: Viszonylag gyorsan forog az áru, így nehéz követni.
E.I.: Általában 30 nap ez az idő, de ez a piaci kereslet/kínálat függvénye. Lehet, hogy raktározni kell az árut egy ideig. A 27 százalékos áfa azonban nagyon vonzó nyereségforrás a feketegazdaság számára. Ha ez lecsökkenne 10 százalékra, már nem lenne érdemes csalni, kifehéredne a gazdaság, ez pedig új munkahelyeket teremtene.
P.: Erre a helyzetre ez az egyetlen megoldás létezik?
E.I.: Az áruk szabad áramlása az EU-ban egy alapelv, mi ezzel nem is vitatkozunk, de azt gondoljuk, hogy az élelmiszer egy stratégiai cikk, 10 millió ember egészséges táplálása Magyarországon pedig stratégia cél. Mi már 2007-ben is javasoltuk, de akkor süket fülekre talált, hogy nem kell mást tenni, csak minden árunak, ami bejön, bejelentési kötelezettség alá kell tartoznia. Azt mondhatnák, hogy csak hivatalos bélyegzővel ellátott árut lehet forgalomba hozni, ezeket pedig ellenőriznék. Ez már egy óriási féket jelentene, mert a 27 százalék még a holland virágkertésznek is nagy kísértés. Természetesen megfelelő ellenőrzés és megfelelő szankcionálás mellett kellene ezt végezni.
P.: Hallanak konkrét esetekről?
E.I.: Aki az ágazatban dolgozik, az hall ilyenekről.
E.I.: Saját vízbázisunk van, saját szennyvíztelepünk, egy általunk idecsábított német befektető megépített egy biogázerőművet, amelyhez a mi melléktermékünk az alap. Mindazokat a szolgáltatási árakat, amelyekre ráhatással tudunk lenni, már kihasználtuk, további költségmegtakarítási lehetőségünk már nincs. Ezért mondjuk, hogy a leghatékonyabban alakítottuk ki a rendszerünket. Örülünk annak, hogy rá tudtuk beszélni a német befektetőt, hogy Szarvas térségében Európa egyik legnagyobb biogázerőművét építse fel, amely 4,2 megawattos. Idén már a teljes évben dolgozik az erőmű, és felhasználja az összes melléktermékünket. Van még mellette egy sertéstelep, aminek az összes hígtrágyáját is felhasználja, emellett a pulykatrágyát és a pulykatelepekről kikerülő szalmás trágyát. Így a telepeken nem kellett megépíteni 40 millió forintért azokat a trágyatározókat, amelyeket a környezetvédelem és a magyar hatóságok elrendeltek.
P.: Ezzel az erőművel a Gallicoop függetlenítette tudta magát az egyéb energiaszolgáltatóktól?
E.I.: Az erőmű az általa megtermelt energiát bejuttatja a rendszerbe, a zöld energiát ugyanis ma jobban megfizetik, mint a normál energiát, amit mi veszünk. A Gallicoop telephelyén egy trigenerációs kiserőművön keresztül szolgáltatnak nekünk fűtési és használati melegvizen kívül technológiai gőzt, illetve hűtési hideg energiát.
P.: Mennyit spórolnak a melléktermékek erőmű általi hasznosításával?
E.I.: Először is ingyen elszállítják, aminek mi örülünk, hiszen ennek a megsemmisítése nekünk korábban évi 120 millió forintunkba került. Mi pedig természetesen ingyen adjuk az alapanyagot. Erre az egészre pedig 18 éves szerződésünk van.
P.: Az energiaárak növekedése mekkora mértékben hat az előállítás költségére?
E.I.: Ha megfelelő komfortérzetet akarunk biztosítani az állatoknak, ez nagyon energiaigényes. A ventillációt folyamatosan alkalmazni kell, az előnevelőben 6 hétig hasonló körülményeket kell teremteni, mint a broilercsirkénél, fűteni, szellőztetni, és a későbbiekben azon is gondolkodunk, hogy a hízótelepeken nemcsak a korszerű alagútszellőzést, ami már meg van honosítva, hanem a fűtést is bevezetjük a téli időszakban. Természetesen, ahogy növekednek az energiaárak, úgy nőnek a költségeink is. Ezt el kell tudni viselni, illetve kellene tudni érvényesíteni az árakban.
E.I.: Azt gondoljuk, hogy e nélkül nem lehet megúszni a következő időszakot, mert a jelenlegi helyzetbe belerokkan a termelő és a feldolgozó is. Idén kb. 16-20 százalékos fogyasztóiár-emelést kellene generálni, aminek természetesen nem örülünk, hiszen a lakosság fogyasztóképessége az elmúlt időszakban folyamatosan csökkent, és most már a határokat feszegetjük.
P.: Ön szerint a fogyasztók inkább a gyengébb minőséget választják majd, vagy kevesebbet vásárolnak?
E.I.: Nem a gyengébb minőséget, hanem inkább az olcsóbbat.
P.: Van ennek jelentősége a húspiacon?
E.I.: Hogyne lenne. Korábban 3000 tonna pulykamellet adtunk el a hazai piacon, és idén ez nem fogja meghaladni a 2000 tonnát. Aki eddig vett 1 kilót, az most vesz 50 dekát, tehát a mennyiség is csökken, illetve a mellhús helyett elmegy az olcsóbb felé, virsli, farhát, nyak, szárny stb.
P.: Számít rá, hogy az importtermékek esetleg kiszorítják a hazait, vagy elég stabil a "magyar termék", mint márka ahhoz, hogy fel tudja venni a versenyt, még akkor is, ha esetleg drágább?
E.I.: Ezt a piacot abszolút az euró árfolyama határozza meg. Mondhatunk akármit, hirdethetünk akármit, ha az importáru olcsóbb, akkor a kereskedő azt hozza be. Ha a forint/euró árfolyam 300-hoz közelít, akkor érdekes módon fellendül a kereslet a hazai termékek iránt. Nyilván ez is fontos lenne, hogy 300 forint körüli árfolyam alakuljon ki tartósan. Van az infláció, ami 7 százalék körül alakul, ez Nyugat-Európában 1-2 százalék, és ennek valahol az árfolyamban is meg kellene jelenni, hogy a versenyképességünk megmaradjon. Nem tudjuk 4 euróért adni azt, ami többe kerül, de kevesebb forintot kapunk érte.
P.: Előfordulhat olyan helyzet, hogy a Gallicoop teljesen átáll az exportra?
E.I.: Nem, ilyen nem fordulhat elő. Magyarországon jelentős az egy főre jutó pulykahús-fogyasztás, a világon a 3. helyen állunk Izrael és az USA mögött, 7-7,5 kiló körüli átlaggal. Ez idén persze vissza fog esni, de azt gondoljuk, hogy ez masszívan be van ágyazódva a fogyasztói tudatba. Bízunk abban, hogy a következő időszakban azt a minőséget, amit mi viszünk a piacra, továbbra is keresni fogják a magyar vevők. Mindenki jobban megfontolja, hogy mikor mire költ, de az élelmiszerre többet kell majd költeni. Ha az áfa lemenne 10 százalékra, akkor nagy áldozatok nélkül lehetne úgy árat emelni, hogy ez nem sújtaná a fogyasztót.
P.: Az áfa-csökkenés tehát a termelőknél csapódna le, nem a fogyasztóknál?
E.I.: Mindenki azt mondja, hogy ezt nem fogja továbbadni a kiskereskedelem, én meg azt mondom, hogy egyrészt a piac majd eldönti, másrészt a megfelelő reklám. Ha az áfa-csökkentés komollyá válna, elhatározza a kormányzat, és meg is tudná tenni, akkor ennek kellene egy kampány, hogy ma mibe kerülnek ezek a termékek az áruházakban, és az áfa-csökkentés után újra megmutatni. Ez tiszta képet mutatna.
P.: A környező országokból, ahol alacsonyabb az áfa, jelentős az import?
E.I.: Folyamatosan jön be az áru, főleg akkor, ha az euró árfolyama a kelleténél erősebb.
P.: Milyen fejlesztési irányokat lát maga előtt a jövőben?
E.I.: Voltak elképzeléseink, de ez az év eléggé átírta ezeket. Minden évben 600-800 millió forintot fejlesztettünk, most 500-600 között meg fogunk állni, és nagyon meg kell fontolni, hogy melyek azok a fejlesztések, amelyeket jövőre a színvonal megtartása érdekében feltétlenül végre kell hajtani. A stratégiánkban nem szerepel jelentős fejlesztés 2013-ra a jelenlegi kialakult környezet miatt.
P.: A minőségi vagy a mennyiségi fejlődés a jó irány?
E.I.: Mind a kettő jó lenne. Amennyiben az orosz piac úgy megnyílik, ahogy a mostani tárgyalások alapján elképzelhető, és az ukrán piac is erősödik, akkor egy kicsit elfordítjuk a kamionokat. Oroszország sertésben és csirkében már nagyon erős és folyamatosan erősödik, de pulykában még úgy gondoljuk, hogy 5-10 év van arra, hogy megfelelő pozíciókat szerezzünk.
E.I.: 1990 körül 1,5-2 kiló körül volt nálunk is, utána fejlődött így fel. Ez az egészséges táplálkozás része, koleszterinszegény, könnyen emészthető hús, vacsorára is meg lehet enni, nem terheli meg a gyomrot. Olyan gyártósorunk van, ahol az áru készre sütve kerül ki, azonnal megy a fagyasztóba, így történik a tárolása.
P.: Ezeknek a termékeknek az összetételéről és minőségéről sok legendát lehet hallani. Mi is van ezekben a termékekben?
E.I.: Mi kizárólag csak pulykahúst dolgozunk fel.
P.: De gondolom nem a drágább részeit.
E.I.: Rá van írva a termékre, hogy melyikben minek mekkora az aránya, ez nyilván takarja a húsféle minőségét is, hogy felső-, alsócombból vagy mellhúsból készült, az utóbbiak a legdrágábbak.
