Távhő és klímavédelem
Hazánkban az összes távhőnek 80%-át, a forróvízzel szolgáltatott (lakossági és intézményi) távhőnek több mint 97%-át földgázból állítjuk elő. Az egyoldalúan gázfelhasználásra alapozott hőtermelés kockázatai éppen manapság válnak szembetűnővé, amikor időnként a földgáz ellátásbiztonsága is sérül, ami bennünket is érinthet (lásd ukrajnai gázválság), a nemzetközi feszültségek pedig a kőolajár és az ahhoz kötött földgázár növekedését eredményezik. Ez nemcsak a távhőellátást, hanem a 2,7 millió földgázfűtéssel ellátott lakást is érinti. Csak amíg ők nehezen vagy költségesen tudnak áttérni más energiahordozóra - különösen a városokban -, addig a távhőszolgáltatás bármilyen hőforrásból származó hőt gazdaságosan képes hasznosítani.
A megújuló energiafélék térnyerésével a földgáz szerepe a jövőben csökkenni fog a távhőtermelésben, de továbbra is meghatározó marad. A távhő ugyanis a földgáz egyik leghatékonyabb felhasználója. A korszerű távfűtő erőművek a lakossági célú távhőnek több mint 50%-át villamosenergiával kapcsoltan, mintegy "hulladékhőként" termelik, és ezzel jelentős primer energiát és földgázimportot takarítanak meg. Ezzel egyidejűleg csökkentik a CO2-kibocsátást, amivel hozzájárulnak a klímavédelemhez, és csökkentik a városok levegőszennyezését is.
Kapcsoltan és megújulókkal
A távhőszolgáltatással olyan megújuló és hulladék energiahordozókat is hasznosítani lehet, amilyeneket az egyedi hőtermelésben minőségi, nagyságrendi vagy logisztikai (szállítási) okokból nem. A legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló biomasszából kis berendezésekben jó hatásfokkal csak jó minőségű és drága választék (pl. pellet) tüzelhető el. A szemétégető művekben előállított hő csak távfűtő rendszerekben helyezhető el.
Nem szerencsés azonban, ha a megújuló energiával kapcsolt energiatermelést szorítunk ki, mert ez rontja a CO2-kiváltás hatékonyságát. A földgáz elégetésével termelt távhő nem kapcsolt energiatermeléssel keletkezett hányadát kell megújuló energiákkal helyettesíteni. Nagy berendezésekben az éghető megújuló energiafélék és a magas hőfokú geotermikus energia villamosenergia-termeléssel kapcsoltan is hasznosíthatók, ezzel további energiamegtakarítás és CO2-kiváltás érhető el.
Az egyedi és helyi hőtermelésben a gazdaságos földgáz-kiváltásra és a megújuló energiafélék hasznosítására sokkal korlátozottabbak a lehetőségek, mint a távhőtermelésben. Ezért a megújuló energiafélék fokozott hasznosítása érdekében a távhő-hőpiacot a meglevő lakossági és tercier hőfelhasználóknak a távhőszolgáltatásba történő fokozatos bevonásával kell bővíteni.
A Nemzeti Energiastratégia szerint 2030-ig a korszerűsítések eredményeként 30%-kal csökkenhet a lakossági és közösségi épületállomány jelenlegi hőfelhasználása. Ez jelentősen csökkenti a távhőszolgáltatás hőpiacát, amennyiben nem kapcsolnak be új felhasználókat. A Távhőfejlesztési Cselekvési Tervnek elő kell segítenie a hőpiac bővítését. Másrészt a csökkenő hőigény következtében csökkenthető a fűtési rendszerek hőmérséklete. Ezzel nő a távfűtés hatékonysága, és alacsony hőfokú megújuló hőforrásokat (geotermikus energia, hőszivattyú, napenergia) is gazdaságosan hasznosítani lehet távfűtési célokra.
Kis- és nagyfogyasztók
A hőpiac bővítésének jelenleg gazdasági és jogi akadályai vannak. Az alapvetően földgázbázisú lakossági távhő az ugyancsak földgázbázisú egyedi és tömbfűtésekkel van versenyben. Más országokkal ellentétben nálunk a jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy az önkormányzatok klíma- és környezetvédelmi okokból egyes ellátási területeken a távhőt előnyben részesítsék. Ugyanakkor a lakossági földgázellátásban még mindig szociális árrendszer érvényesül. A hatóságilag megállapított illetve ellenőrzött rendszerhasználati és egyetemes szolgáltatói földgázdíjak közel 15%-kal alacsonyabbak, mint a nagyfogyasztó távhőtermelők által versenypiacon beszerzett földgáz ára. Annak ellenére így van ez, hogy a kisfogyasztók áraiban az elosztóhálózat tőkeköltsége, üzemeltetési és fenntartási költsége is meg kell, hogy jelenjen, nem említve a számlázás és behajtás sokszoros költségét sok kis fogyasztónál egy nagyfogyasztóval szemben. Ennek eredménye, hogy a távhő önköltsége is magasabb, mint a központi fűtésé. Ezt jelenleg Budapesten az ÁFA-kedvezmény ellensúlyozza, más városok a rendelkezésre álló (esetleg nem földgáz-) energiahordozó és a helyi viszonyok függvényében vannak versenyhátrányban vagy versenyelőnyben az egyedi és tömbfűtéshez képest. Olyan kedvező árak azonban, amelyek lehetővé tennék a távhőszolgáltatás programszerű bővítését, jelenleg sehol nincsenek. A megújuló energiával előállított távhő támogatása lehetne az az eszköz, amivel lendületbe lehetne hozni a felhasználói oldal fejlődését is.
Levegőtisztaság és a MaTáSzSz
A távhőtermelő berendezések a meteorológiai viszonyokat figyelembe vevő megfelelő telepítéssel, a füstgázoknak nagy magasságba történő kibocsátásával jelentősen javítják a városok levegőtisztaságát. Ehhez még hozzájárulhat a csökkenő energiafelhasználás eredményeként a kapcsolt energiatermelés és a nem éghető megújuló energiafélék (geotermikus energia, hőszivattyú, napenergia) hasznosítása is. A sűrűn beépített területeken a korszerű gázfűtéses egyedi és központos fűtőberendezések is növelik a légszennyezést, mert kedvezőtlen meteorológiai viszonyok esetén a füstgázok leülepednek, és hozzáadódnak a közlekedésből származó szennyezéshez. Az utóbbi időben megint gyakran mérnek a megengedett határértéknél magasabb légszennyezést a téli időszakban. Kedvezőtlen esetben vagy rossz fekvés esetén (pl. legfelső szinti vagy utcaszinti lakásoknál) a lokális szennyezés az amúgy is kedvezőtlen átlagot is messze meghaladhatja.
A MaTáSzSz törekvései
A MaTáSzSz törekvése, hogy a változó ösztönzési rendszer is ismerje el a távhőellátással kapcsolt villamosenergia-termelés fenti előnyeit, és ezen belül a távhőszolgáltatás szerepét, javítva ezzel a távhőszolgáltatás versenyképességét. Az elvégzett felmérések egyértelműen mutatják, hogy a lakosság természetesen nem ellensége a távhőnek, de megfizethető árú energiaellátásban akar részesülni.
Olyan ösztönző rendszerre van szükség, amely érzékelteti a lakossággal, hogy az egyre dráguló földgázról időben kell áttérni más hőellátási módra, ahol erre lehetőség van, ott elsősorban a távhőellátásra. Az ösztönzések (támogatási és adórendszer, pályázati lehetőségek) mellett szükség van világos fejlesztési irányok kijelölésére is a távhőszolgáltatásban. Ezt a feladatot kell, hogy betöltse a Nemzeti Energiastratégiához kapcsolódva elkészítendő Távhőfejlesztési Cselekvési Terv. A MaTáSzSz azért küzd, hogy a szabályozási és támogatási rendszerek inkább a távhőhöz történő csatlakozást segítsék elő.
(x)