Albrecht Ute: A Podmaniczky-terv a főváros középtávú programja, ami 2005 és 2013 közötti időszakra határozta meg a város stratégiáját. A főváros hosszú távú koncepciója még 2002-ben készült, és ezt 2003-ban hagyta jóvá a fővárosi közgyűlés. Egy hosszú távú koncepció legalább 20-25 évre szól, míg a középtávú stratégia 7 éves. A Podmaniczky-tervnek a megalkotásakor is már az volt a feladata, hogy a 2013-ig tartó pénzügyi időszakot fedje le. Ha azt vizsgáljuk, hogy az ott kitűzött célokat a főváros mennyire tudta megvalósítani, akkor valóban igaz az a megállapítás, hogy nem sok mindent látunk ebből. Végeztünk egy elemzést, hogy a felvázolt projektekből mi valósult meg. Kevés programpontot sikerült befejezni, például a Kvassay áttörést, vagy a XI. kerületben a Kopaszi gát parkját, valamint néhány program elindítása is megtörtént. De a célok között ki volt tűzve a 4-es metró elindítása és teljes megvalósítása - ami már egy ideje nyilvánvaló, hogy nem fejeződik be 2013-ra. Említhetnénk továbbá a tervezett hídépítéseket is, amiknek még az előkészítése sem kezdődött meg. Van egy hosszú lista hozzávetőleg 40-50 tétellel, és ebből csak 4-5 valósult meg. Véleményem szerint ennek az elsődleges oka, hogy rosszul mérték fel a rendelkezésre álló forrásokat, és egy olyan programot állítottak be 7 évre, melynek a megvalósításához legalább háromszor 7 évre lenne szükség
A.U.: Aki egy kicsit is követi a 4-es metró életútját az tudhatja, hogy 2005-ben nem igazán lehetett arra számítani, hogy a munkálatok akár 2018-ig is elhúzódhatnak. Véleményem szerint az erőforrás-felmérés nem sikerült jól, és a megvalósításba is több negatív körülmény játszott bele. Természetesen azzal senki nem számolhatott, hogy kitör egy ilyen méretű világválság. Nagy tanulság, hogy ezeket a terveket nem szabad csak úgy legyártani, fiókba rakni és nem hozzányúlni, hanem folyamatosan figyelni kell, hogy mi történik a világban és az országban, és folyamatosan át kell dolgozni az adott körülményeknek megfelelően.
P.: Az első körben készülő hosszú távú stratégia mellett akkor egy teljesen új középtávú programot is megalkotnak. Mi ennek az új 7 éves tervnek az alapja?
A.U.: A hosszú távú koncepcióval az a tervünk, hogy még 2012 végére elkészüljön. Ezzel párhuzamosan elkezdünk dolgozni a középtávú program előkészítésén, mivel ennek jövőre úgy kell elkészülnie, hogy a 2014-20 közötti időszakban ezzel lehessen alátámasztani a fővárosi projekteket és pályázni az EU-s forrásokra is. Ez egy operatív program, amelyben tényleg csak olyat szabad felvállalni, ami reális. Fontos, hogy ne kergessünk rózsaszín álmokat, amiket nem lehet megvalósítani. Ehhez azonban nagyon pontosan kell tudni, hogy az EU mit fog támogatni, és mit nem. Az, hogy Budapest kiemelten fejlett régiónak minősül azt jelenti, hogy 2014-től sok minden megváltozik számunkra. Jelentősen csökkennek a pályázható források, és mások lesznek a prioritások. Nehezebb lesz olyan forrásokhoz jutni, amelyekből konkrétan építeni lehet. Úgy szokták ezt mondani, hogy "betonra és sóderre már nem ad az EU", sem Budapestnek, sem Pest megyének. Azonban számos egyéb lehetőségünk lesz majd források bevonására, ezeket kell jól kihasználni.
Budapest városfejlesztési koncepciójának helyzetelemzését az alábbi linkre kattintva érhetik el.
P.: Lehetségesnek tartja, hogy a Podmaniczky-tervnek egy töredéke szerepel majd ebben az új középtávú tervben, vagy valami teljesen új koncepciót szükséges megalkotni?
A.U.: Minden időben fel kell mérni, hogy mire van lehetőség. A Podmaniczky-tervben olyan elemek szerepelnek, amelyek nagy részét a fővárosnak előbb-utóbb meg kell valósítani. Most máshol vannak a hangsúlyok, mert a gazdasági és társadalmi környezet egészen más, mint amikor a Podmaniczky-terv készült.
P.: A válság okozta gazdasági nehézségek kézzel foghatóak, de miben más még a mai helyzet?
A.U.: A gazdasági helyzet miatt a társadalom is más helyzetben van: más a foglalkoztatottság, mások a jövedelmi viszonyok, az emberek elsősorban biztonságra vágynak, és nem új hídra vagy egyéb nagy projektekre. A Studio Metropolitana készíttetett egy lakossági felmérést, melyben 2300 embert kérdeztek meg, hogy a fejlesztési koncepcióban felvetett célok között mit tartanak fontosnak. Nem meglepő, hogy az első helyre az került, hogy mindenkinek legyen munkahelye. Utána következett a közbiztonság, a szociális biztonság, a fenntartható egészségügyi ellátás, stb. Azok az elemek pedig, amelyek konkrét fejlesztési projekteknek minősülnek, minthogy fejlődjön a közlekedés, viszonylag hátul foglalnak helyet a válaszadók rangsorában. Ez tehát érezhetően más, mint 5-6 ével ezelőtt, amikor az emberek még nem érezték a saját bőrükön a gazdasági válság hatását. A mostani helyzetben a fővárosnak is sokkal visszafogottabb politikát kell folytatnia, mert sok helyen kis lépésekkel is lehet tenni azért, hogy javuljon a környezet állapota, az életminőség, a város élhetősége. Ezeket a lehetőségeket kell megtalálni, és megvalósítani.
P.: Bár ma még nem ez olvasható ki a számokból, ám ha szerencsés esetben 5-7 éven belül a hazai gazdaság állapota újra javuló tendenciát mutat, és hosszú távú növekedés és kiszámíthatóság jellemzi majd, akkor talán visszatérhet a bizalom is. Ebből kiindulva lehetséges, hogy amikor megvalósításra kerülnek majd a most megfogalmazott célok alapján a projektek, akkor majd újra mások lesznek az igények?
A.U.: Ezért kell mindig együtt nézni a közép- és hosszú távú célokat. Mivel feltételezzük azt, hogy a gazdasági válság előbb-utóbb véget ér, ezért a hosszú távú koncepcióban optimista jövőképet kell kitűzni. Ha nincs olyan cél, amiért érdemes küzdeni, akkor nem is érdemes lépéseket tenni ennek érdekében. De amikor tudni lehet, hogy 2020-ig milyen forrásokból lehet gazdálkodni, akkor az aktuális körülményeket kell figyelembe venni. A középtávú programban az álmodozásnak nincs helye, hanem a reálisan megvalósítható projekteket kell megjelölni.
P.: Mik is akkor ezek a mostanra körvonalazódó pontos célok a hosszú távú stratégiában, és mik lehetnek a következő néhány év tervei?
A.U.: A kérdés második felére most még semmiképpen sem tudok válaszolni, mert ott még nem tartunk a tervezésben. Jelenleg a koncepciónak azt a részét készítjük, amelyik tartalmazza a hosszú távú jövőképet és a célrendszert. A főváros még februárban elfogadta azt a célrendszert, amely a koncepció alapja. Ez egy szerteágazó rendszer volt, 10 átfogó cél mellett 59 úgynevezett specifikus célt határozott meg. Ezt tovább kell egyengetni, prioritásokat kell keresni, mert ha az embernek túl sok célja van, elveszik ezek között. A főváros ősszel létrehozott egy stratégiai munkacsoportot, amely a város vezető tisztviselőiből, szakemberekből, tanácsadókból áll. A nemrég kinevezett főépítész (Finta Sándor, a szerk.) vezeti a csoport tevékenységét, és ezzel a csoporttal vitattuk meg a tervezői javaslatokat. Fontos megemlíteni, hogy egy városfejlesztési koncepció nem lehet csupán egy tervező csapatnak a szakmai gondolata, hiszen ha nem találkozik a városvezetés szándékaival, akkor nem fog tudni sosem megvalósulni. Tehát nagyon fontos, hogy legyen egy olyan koncepció, amit a sajátjának érez a végén a fővárosi közgyűlés is.
P.: Ez talán az egyik legnehezebb pontja bármilyen program, koncepció megvalósulásának. Hogyan érzékeli ma a különböző politikai erők hozzáállását a készülő koncepcióhoz?
A.U.: Mivel egy hosszú távú koncepcióról van szó, szakmailag olyat kell tudnunk javasolni, ami pártállástól független. Egy hosszú távú koncepciót nem szerencsés négyévente teljesen felborítani. Jelenleg úgy látjuk, hogy a város részéről is minden vita, megbeszélés kizárólag szakmai alapon zajlik, a hosszú távú célrendszert pedig lényegében az ellenzék is elfogadta.
Soóki-Tóth Gábor MRICS (ingatlanhasznosítási igazgató, CBS Property) kommentárja Azt hiszem nem kérdés, hogy időről-időre szükséges felülvizsgálni egy nagyváros - különösen egy olyan, az országban meghatározó főváros, mint Budapest - jövőjével kapcsolatos elképzeléseket és értékválasztásokat. Budapest az elmúlt 20 évben vitathatatlanul fejlődött, de csak kisebb részben a Főváros átlal kezdeményezett beavatkozások eredményeként. A város szerkezetére, működésére kiható nagy beruházások (új hidak vagy a csepeli szennyvízkezelő) részben állami, részben európai forrásokból valósultak meg, a közelebbi múlt jelentős belvárosi közterület-fejlesztéseinek motorja is inkább a kerületi vezetés, mintsem a Főváros volt (a forrás pedig döntően az Európai Uniótól származott). A térben leginkább kiterjedt változások pedig egyértelműen a magánszektor fejlesztéseinek "lenyomatai", akár az irodaházakra, bevásárlóközpontokra vagy a lakásépítésre gondolunk. Természetesen ez sem csupán a gazdaság fejlődéséről szólt, hiszen például a lakásépítés fellendülése az ezredfordulón jelentős mértékben az állam keresletösztönző politikájának következménye volt. Sokan és sokízben elmondták már, hogy az elmúlt 20 évet leginkább a változások "követése" jellemezte. Jól példázza ezt, hogy mire a kiskereskedelmi fejlesztések részletes szabályozása elkészült, a legtöbb nagy központ már engedélyekkel rendelkezett és később sem tűnt úgy, hogy ezek a szabályok valódi orientációt adtak volna egyes projektek elhelyezése, vagy méretezése tekintetében. Ahol pedig mégis működött a tiltás, ott a fejlesztő erő, mint a víz a tetőszigetelés hézagában, megtalálta a maga "réseit" - sokszor a szomszédos település területén. A tanulság: ahol a város nem proaktív, nem készíti elő a lehetőséget a tőke fogadására és ennek következtében a "szomszédvár" erősödik, ott hosszú évekre, akár évtizedekre megállhat az élet. Ilyen térségnek érzem Budapest nyugati kapuját, ahol Budaörs járt jól, Budapest pedig elmulasztotta, vagy nem volt reális lehetősége arra, hogy azt a gazdasági erőt, ami ebben a térben jelen van, a városhatáron belül tartsa. Az is igaz, hogy sokkal egyszerűbb és olcsóbb zöldmezős helyszíneken, a semmiből építkezni, mint meglévő, forgalomterhelt csomópontban, zűrzavaros tulajdon és érdekviszonyok között egy óriási befektetéssel "helyet készíteni" egy majdani fejlesztésnek. Mi lehet a jelen pangó gazdasági környezetében a jó jövőstratégia? Egyrészt számot kellene vetni a várostervezők mítoszaival és meg kéne fontolni, hogy vajon amit a piaci működés megvalósít, az valóban annyira rettenetes-e, mint ahogy egyesek szeretik beállítani. Másrészt a jelenleg kialakult helyzetet nem árt komolyan venni és építeni a kialakult struktúrára. Két dolgot említenék ezzel kapcsolatban. A településrendezés országos és térségi tervei valamiért ördögtől valónak tekintik ha két szomszédos település beépített területe összeér. Visszatérő mantra, hogy zöld gyűrűt kell a városok, települések köré vonni. A másik a "barnamező" mítosza. Ezek egyébként a településtervezés nyugat-európai fősodrának is elvei, nem csak hazai sajátosságról van szó. Az azonban, hogy ennyire mereven próbáljuk - "fűnyíróelven" - mindenütt alkalmazni, már a mi hibánk! Természetesen fontos, hogy legyen megfelelő zöldfelület a városban és jó dolog, ha az avult területek újraélednek, de könyörgöm, ha az állam által épített infrastruktúra és a város által megfogalmazott környezetvédelmi elvárások, valamint a magánszektor hatékonysági és iparági innovációja és sok más tényező bizonyos tevékenységek városszéli elhelyezkedését eredményezik akkor a településhatáron erőltetett építési korlátozások azt eredményezik, hogy ezek a funkciók a környező településeket fogják erősíteni és bár a vásárlóerőt, képzett munkaerőt a Főváros biztosít jórészt ezeken a területeken is, az ott jelentkező adóbevételekből nem részesedik. Egy barnamezős terület pedig nem attól fog feléledni, ha a zöldmezős beruházásokat eleve megtiltjuk! Annak csak az lesz az eredménye, hogy ott fog megvalósulni - és lehet, hogy nem a leghatékonyabb helyen és módon - ahol lehetőséget kap. Fontos és jó elv, hogy törekedjen a város a fenntartható üzemeltetés megvalósítására, vagy ahogy mostanság divatos megfogalmazni a kompaktságra ("rövid utak városa"). Ez azonban alapvetően helyi központok hálózatáról kell, hogy szóljon, amiben akár városperemi fejlesztések is beleférnek, sőt az a szintén sokat emlegetett agglomerációs együttműködés is új tartalommal töltődhetne meg ezek által. Jelenleg azonban még a városon belül is igen komoly érdekellentétek figyelhetők meg, az "erős, egységes Főváros" ma mintha nem lenne minden szereplő számára egyértelműen pozitív üzenet. Mit várjunk akkor a város tágabb területén található településektől, akik az egységes és együttműködő metropolisz-régió ötletét éppen a mindenható uniós forrásoktól való elesés, egyébként szerintem megalapozott félelme miatt nem támogatják. A város jövőjének megfogalmazása igényli, hogy ne csak merev szabályokban, hanem párbeszédben, folyamatokban, eljárásokban gondolkodjunk és ehhez teremtsük meg a szükséges intézményeket is. Arról nem is beszélve, hogy a hétköznapokban elterjedt technológiák, GPS, okostelefonok, stb. egészen új lehetőséget adnak arra, hogy működés közben vizsgáljuk a várost és javítsunk a hatékonyságon. De ez már egy következő történet, talán erre is gondolt Albrecht Ute, amikor a városfejlesztési koncepció folyamatos átdolgozásáról beszélt.
P.: De térjünk is rá a konkrétumokra. Mik a legfontosabb célok a Budapest jövőjét befolyásoló városfejlesztési koncepcióban?A.U.: A városfejlesztési koncepciónak van egy olyan tartalmi előírásrendszere, amit törvény határoz meg. Foglalkozni kell a város társadalmával és gazdaságával, az épített és a természeti környezettel. Négy részre tagoltuk a célrendszert. Úgy gondoljuk, hogy a főváros térségi pozíciója - az, hogy hogyan pozícionálja magát Európában, illetve az országon belül - nagyon fontos szempont, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Továbbá fontos, hogy Budapest csak akkor képes megtartani az erejét, ha jobban együttműködik az agglomerációval és még ezen túlnyúlóan is, mert mint gazdasági szereplő és gazdasági erő csak így lehet eredményes. Ennek azonban meg kellene teremteni az intézményrendszerét is, mert jelenleg a város és térsége közötti együttműködésről nem is nagyon tudunk beszélni. Ha abból indulunk ki, hogy a társadalom szempontjából mi a fontos, nagy kérdés a demográfia. Mindenki tudja, hogy Budapesten sokáig csökkent a lakosság száma, elsősorban azért, mert sokan kiköltöztek az agglomerációba. Ma úgy látjuk, hogy ez a szám már nem nagyon fog tovább csökkenni, és mostanában már megfigyelhető ennek a visszafordulása is. A fiatalok költöznek vissza az agglomerációból, és vidékről is sokan érkeznek elsősorban a munkalehetőség miatt, illetve a környező országokból is van bevándorlás. Ezeket a trendeket figyelni kell, mert ha jelentős változás van itt, ennek függvényében a koncepciót is meg kell vizsgálni, hogy ez milyen területeket érint, és mit kell másként csinálni.
P.: Ezek szerint ez egy rugalmas rendszernek van megálmodva?
A.U.: Igen.
P.: Bár sokan rengeteg időt és energiát beleölve dolgoznak ezeken a programokon, a legtöbb budapesti lakos számára talán nem is evidens, hogy Budapestnek jelenleg is van hosszú távú stratégiája.
A.U.: Ebben igaza van. Úgy gondoljuk, hogy ha a stratégiai munkacsoporttal történő egyeztetéseket követően van egy munkaanyaga a koncepciónak, ennek a kommunikálása nagyon lényeges lesz. Fontos, hogy mit gondolnak az itt élő emberek, mert végül is ez a koncepció arra szolgál, hogy aki itt él, annak javuljanak az életkörülményei.
P.: Várható, hogy a legfontosabb célkitűzések el fognak jutni az emberekhez?
A.U.: Abban bízom, hogy igen. Muszáj, mert egy olyan koncepcióval a városvezetés sem megy semmire, amellyel a lakosság nem tud azonosulni.
P.: Egy másik evidensnek számító, és sok gondot okozó problémaforrás lehet a főváros és a kerületek viszonya. Ez a koncepció foglalkozik, tud foglalkozni ezzel a kérdéssel?
A.U.: Igen, hosszú távú célként nagyon fontosnak tartjuk, hogy Budapest egységes és erős város legyen. Ennek módja, hogy van egy fővárosi önkormányzat, amely jó partnerségi kapcsolatot alakít ki a kerületekkel. Amikor Budapestet egyesítették, az is olyan szándékkal történt, hogy egy erőt képviseljen, elsősorban gazdasági szempontból. Ha Budapest szétforgácsolódik, az biztos, hogy nem tesz jót a fővárosnak. Kell egy nagyon ésszerű feladatmegosztás a kerületek és a főváros között, és mindenképpen meg kell keresni azt a lehetőséget, hogy legyen egy együttműködő Budapest.
P.: Akkor a tervezés folyamatába be vannak vonva a kerületek képviselői is?
A.U.: Természetesen figyelembe vesszük a kerületek véleményét, a koncepciókészítéshez a törvény is előírja, hogy kiket kell megkeresni, megkérdezni, így a kerületek megkerülhetetlenek. Azt szeretnénk, ha a hosszú távú koncepció céljaival egyetértenének. Ha azokat a célokat vesszük sorra, hogy pl. egészséges környezeti állapot megteremtése, vagy védjük a város örökségét, vagy készüljünk fel a klímaváltozásra - szerintem ezekkel a kerületeknek is egyet kell érteniük, függetlenül attól, hogy milyen a viszonyuk a fővárossal.
P.: Nincs esetleg olyan veszély, hogy ha túlságosan fennköltek a célok, és mindenki számára egyértelműek, akkor a folyamat végén a megvalósításban jönnek elő majd az ellentétek? Hogyan fog a megvalósítás zajlani?
A.U.: A célokhoz rendelt feladatokat megfogalmaztuk, most ennek a végigvitatása folyik, ezek már konkrétumokat is tartalmaznak. Ha azt mondjuk pl. a kompakt város esetében, hogy ne bővüljön tovább kifelé a város - ez mindig olyan kérdés, ami a kerületekkel vitákat generál, hiszen a külső kerületeknek a pozíciójuk miatt sokszor az az érdekük, hogy jelöljenek ki új, beépítésre szánt területeket, de a város fenntarthatósága szempontjából nem ez a jó irány. Itt kell megtalálni azokat a kompromisszumokat, hogy a kerületek is tudjanak saját célokat megvalósítani, mégis megvalósuljon az az elv, hogy fenntartható legyen a város. A vizsgálatok alapján azt lehet mondani, hogy a város háromnegyede olyan alacsony intenzitással van beépítve, ami nem hatékony. Ez annyira megdrágítja az infrastruktúra fenntartását, ami nem ésszerű.
A.U.: Úgy gondoljuk, hogy a város élhetőségét mindenképpen javítani kell azokon a területeken, amelyek jelenleg nem tűnnek annyira élhetőnek. Az a zöldfelület, ami ahhoz kell, hogy az ember jól érezze magát, nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenkinek van egy saját 500 négyzetméteres kertje. Számos jó példa van arra, hogy intenzívebb beépítésnél megfelelően kialakított és karbantartott közkerteken is jól érezzük magunkat. Nem is mindenki igényli, hogy füvet nyírjon minden hétvégén. Mindenkinek más az életformája, ez összefügg az életkorral, a családi állapottal. Amennyiben nem tűzzük ki célként a belvárosban több zöldfelület létesítését, akkor továbbra is az lesz a tendencia, hogy mindenki a város szélén szeretne élni. Azokon a területeken kell javítanunk az életfeltételeket, amelyek már rendelkezésre állnak. Budapesten jelenleg nincs lakáshiány. Kb. 100 ezer olyan lakás van, amit nem lakásként használnak - üresen áll, iroda van benne stb. -, és ez a 900 ezres lakásállománynak egy jelentős része. Nagyon fontos lenne megmenteni a meglévő értékeket, rendbe hozni, amink van, főleg most egy olyan gazdasági helyzetben, amikor nehéz új lakásokat építeni, eladni. Azt kell feljavítani, ami van. Ez vonatkozik a lakásokra, a közterületekre, a terekre stb.
P.: Vannak-e speciálisan a kereskedelmi ingatlanokkal (irodaházak, bevásárlóközpontok, stb.) kapcsolatban meghatározott célok, feladatok?
A.U.: Budapest egy olyan város, amely nagyon sok területi tartalékkal rendelkezik. A barnamezős (egykor ipari, katonai, vasúti, a szerk.) területek nagy része jelenleg is üresen, avagy kihasználatlanul áll. Ebben van olyan is, ahol értékes épületek vannak, ezek pusztulnak, és jelenleg senki sem foglalkozik velük. Elsődleges feladatnak tartjuk, hogy ezeket a területeket hasznosítsák. Amit az EU támogat, és amit mi is fontosnak tartunk, az a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos innovációs funkciók fejlesztése. Erre rengeteg terület áll rendelkezésre Budapesten belül, méghozzá olyan elhelyezkedéssel, ahol már most is jó a közlekedés és az infrastruktúra. Ha ezeket a fejlesztéseket a város szélén helyeznénk el, akkor oda kellene vinni az infrastruktúrát, ezek mind olyan többletköltségek, amelyek nem jelentkeznek, ha ezt a már meglévő, tartalékterületeken valósítjuk meg.
Finta Sándor (főépítész, Budapest Főváros Önkormányzata) kommentárja A koncepció készítésének legfontosabb mozzanata a politikai döntéshozók bevonása volt. A stratégiai munkacsoportban szakértőkön kívül városvezetők véleményezték a fő célokat és az ezekből következő feladatokat, meghatározták a fejlesztési prioritásokat. A 2014 után rendelkezésre álló források felmérésén és reális projektek tervezésén túl fontos, hogy a városvezetés egységes álláspontot képviseljen Budapest jövőjét illetően, ez lehet a sikeres megvalósítás egyik kulcsa. Az uniós és hazai forráselosztás alapvető jellemzője lesz a kooperációk ösztönzése. Ám nem pusztán ezért érdekes a főváros és a környező települések viszonyával foglalkozni, az ésszerűség is ezt diktálja. Budapest és Pest megye jövőbeni fejlesztését nem lehet egymástól elhatárolódva tervezni. A térség átfogó kérdéseit koordináló szervezet, a közép-magyarországi regionális területfejlesztési konzultációs fórum a két önkormányzat vezetésével már megalakult, és körvonalazódnak az együttműködés keretei Pest megye és Budapest között. Ugyanilyen fontos a kerületekkel való folyamatos párbeszéd. A kerületi főépítészek már a koncepció adatgyűjtési időszakában aktívak voltak, pár hete pedig a fő célokat egyeztettük velük. Szeretném, hogy az együttműködés a továbbiakban a koncepció elkészültét követően is folytatódjon. Az alulhasznosított területekkel és épületekkel kapcsolatban az átmeneti hasznosítás lényeges új eleme lesz a koncepciónak és a további tervezésnek. a meglévő épületállomány állagának javítása, energetikai korszerűsítése, a földszinti üzlethelyiségek elnéptelenedésének megállítása és a közterületek megújítása a gazdasági megvalósíthatósági problémákon túl társadalmi és szociális kérdéseket is felvetnek. A koncepció alapján készülő középtávú stratégiában ezeket a problémákat komplex programjavaslatokkal igyekszünk majd kezelni.
P.: Rengetegszer mutogatunk nyugat felé, az ottani trendeket, tapasztalatokat szeretjük átültetni, magunkra formálni. A nyugati példák is a városok "kompaktosodása" felé mutatnak?A.U.: Nemcsak a trendek és a tapasztalatok, hanem a józan ész is azt diktálja, hogy használjuk ki a meglévő infrastruktúránkat. Az elmúlt 20 évben majdnem az összes agglomerációs település a duplájára nőtt, ezeken a területeken épültek családi házak. A föld annál sokkal nagyobb érték, hogy az ember ilyen esztelenül használja. Ha abból indulunk ki, hogy Budapest nem lesz 3-4 milliós város, akkor nem kell és nem szabad területi terjeszkedésben gondolkodni. Ha kompakt városról beszélünk, az nem jelenti azt, hogy intenzíven telezsúfolt várost kell elképzelni, hanem inkább egy olyan életteret, ahol együtt vannak a lakóterületek, a munkahelyi területek, a szabad területek - a zöldterületet is ide kell érteni -, csak ésszerűen kihasználva. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a "rövid utak városa", hogy ne kelljen feleslegesen közlekedni, hanem az ember megtalálja a mindennapi élethez szükséges dolgokat lehetőleg olyan távolságban, ami gyalog is megtehető.
P.: Van már neve ennek a koncepciónak?
A.U.: Még nincs. Jó nevet kell majd keresni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy miről is szól. Ne legyen félreértés, hogy hosszú távra gondolkodunk vagy közép-, illetve rövidtávon. Nekem a Budapest 2030 lenne szimpatikus, mert abból mindenki értené, hogy ez egy hosszabb táv, de ezt nem én fogom eldönteni.
P.: Hogyan fog kinézni Budapest 20 év múlva?
A.U.: Nagyon remélem, hogy ami ma érték benne, az megmarad. Mindenképpen zöldebb legyen, tisztább, kevesebb autó és sok-sok mosolygós ember járjon az utcákon.
P.: Már 4-es metrón fogunk közlekedni?
A.U.: Mindenképpen. Sőt 2020-ig a fővárosnak el kellene jutni odáig, hogy a tömegközlekedés szempontjából azokat a lehetőségeket is kihasználja, amelyek elvileg rendelkezésre állnak, pl. az elővárosi vasúthálózatot. Az a legszomorúbb, amikor megvannak az adottságok, de ezeket képtelenek vagyunk kihasználni.
