Az állami beruházásoknál várhatóan már júliustól kötelező lesz a BIM alapú tervezés és adatszolgáltatás ezért a piacnak mielőbb szüksége van arra, hogy megismerjék az építmények műszaki tartalmának új egységes definiálását. Az állam egyik fontos elvárása a beruházásoknál a pályázatok összehasonlíthatósága és a költségtervezés fejlesztése, ám ezen a területen itthon nincs valódi piaci tapasztalat és gyakorlat. A piacnak azonban strukturált, jól kezelhető, feldolgozható rendszerezett adatbázisra van szüksége,
aminek a hiánya gátolja a projektek összehasonlíthatóságát, megnehezíti a beruházó számára a tervezhetőséget, valamint a BIM folyamatok bevezethetőségét is, csökkentve az építőipar modernizációját, hatékonyságát.
A BIM térhódításával egymás után egyre több országban válik általános gyakorlattá a digitális munkafolyamat, a BIM adatbázisépítés és feldolgozás és válik egyre pontosabbá a beruházás tervezhetősége.
„Mivel az európai gyakorlattól eltérően Magyarországon sosem született eddig jogszabály az építmények műszaki tartalmának egységes definiálására, ezért a piac fejlődésével a vállalati üzleti igények egyedi kiszolgálására születtek különböző megoldások, de egyike sem tekinthető általánosan használtnak a magas és mélyépítés területén.”- hívta fel a figyelmet Reicher Péter. „A közúti beruházások területén például a tételrend a legismertebb, míg a magasépítés területén a közös sztenderdek kialakítása érdekében jött létre és ajánlják az ÉKTR-t. Mi, mint globális piaci szoftverfejlesztő azt tapasztaljuk, hogy a BIM alkalmazása az országokban alapvetően a nemzetközi sztenderdekre épülő helyi klasszifikációs struktúrákkal történik, amelyeket mi a tervező szoftvereinkbe adaptálunk és ezzel elérhetővé tesszük a mérnökök, építészek számára.”- tette hozzá az ország igazgató.
A magyar építőiparban sajátos helyzet alakult ki, mert a BIM elfogadásával egy nemzetközi technológia és szemléletváltás kezdődött el, de még nem tudni, hogy a nemzeti szintű szabályozás követi-e a globális trendet.
A klasszifikációs rendszerek döntő szerepet játszanak az építőipari folyamatok ésszerűsítésében, az együttműködés fokozásában, ami végső soron jobban megépített környezethez vezet. A nemzeti klasszifikációs rendszerek teremtik meg egy adott piacon használt közös nyelvet és keretet az építőipari információk kezeléséhez, osztályozásához, rendszerezéséhez és további felhasználásához az épület teljes életciklusára vetítve.
Kari Szabolcs az egyik legfejlettebb BIM piac, Anglia kapcsán elmondta, hogy ott több rendszert is használnak annak függvényében, hogy milyen folyamat támogatására van szükség a projekt életciklusában. Az Uniclass 2015 rendszer a legáltalánosabb osztályozási rendszer a BIM tervezés során, viszont költségtervezéshez az NRM1-2 rendszerek adnak megfelelő alapot. A munkafolyamat különböző szereplői különböző adatbázisokat alapoznak a meglévő klasszifikációs rendszerekre, melyekkel együttesen érik el a céljaikat. A klasszifikáció rendszerezi az információt, de az adatokat a rákapcsolódó nemzeti vagy privát adatbázisok biztosítják, amik a célhoz elengedhetetlenek, mint például ütemtervezés vagy járulékos költségek számítása.
Kari Szabolcs szerint: „A megfelelő rendszerezési alapok híján az azonosnak gondolt dolgok merőben el fognak térni egymástól, ami a követhetőséget, transzparenciát és összehasonlíthatóságot teszi lehetetlenné. Egy rendszerezett és nem rendszerezett projekt költségei ideális esetben pontosan megegyeznek, de rendszerszintű minőségellenőrzési folyamatok, validációs pontok, statisztika nem építhető. A megfelelő alapok kialakítása a kulcsa a sikeres, kiszámítható, ellenőrizhető és pontosan tervezhető folyamatoknak. Szakmánkban ennek az egyik fő építőköve a klasszifikációs rendszerek megléte és alkalmazása.”
Azon piacokon, ahol a magyarnál előrehaladottabbak a BIM piacszintű bevezetése és alkalmazása, a felhasználók munkafolyamatai folyamatosan digitalizálódnak, gyorsabbá válik a tervezés, egyre nagyobb mértékű a tervezés alatti IFC alapú információmegosztás az építészek és a mérnökök között, aminek hatására drasztikus a hibacsökkenés. Összességében a BIM egyik fontos értéke a korábbi technológiákhoz képest az információ jobb kezelése. A strukturált adatok létrehozása, amelyhez a programok hozzáférhetnek, teszi lehetővé az információk értelmezését, megoszthatóságát a különböző platformok között és a digitális ikrek, a mesterséges intelligencia és a digitális technológia egyéb formáinak használatát.
Napjainkban egyetlen olyan nyílt adatcsere formátum létezik, mely képes a BIM információt tárolni (geometria és metaadat) és a folyamatokat hatékonya támogatni. Ez a formátum az IFC (EN ISO 16739), mely nemzetközileg elismert és alkalmazott iparági sztenderd a BIM adatcserét illetően. 2016-ban az EU BIM szabványosításért felelős munkacsoportja (CEN TC 442) az első megjelenő szabványok egyikeként publikálta, mely egyértelmű jele a nyílt adatcsere támogatásának Európán belül.
A Graphisoft 2024 márciusában kutatást végzett a hazai építőipari szereplők széles körének bevonásával (tervező, szakági mérnök, beruházó, kivitelező, üzemeltető, BIM- és projektmenedzser stb.) a klasszifikáció magyarországi ismertségéről és használati tapasztalatairól. A válaszadók közel kétharmada (66%) használ valamilyen klasszifikációs megoldást. Az építőipari szereplők hazánkban is párhuzamosan több rendszert vesznek igénybe, amely megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. A megkérdezettek több mint fele (54%) valamelyik nagy nemzetközi osztályozási rendszert használja (UniClass, Uniformat, OmniClass), de 32%-k saját vállalati fejlesztésükkel dolgozik. A kivitelező cégek esetében már megjelentek a megrendelők által megfogalmazott klasszifikáció iránti követelmények.
A magas- és a mélyépítést nem lehet egy rendszerben kezelni
Ma a vállalatok egyedi klasszifikációkkal dolgoznak, de most az állam is elkészíti a sajátját, mint nagyberuházó. "Hatalmas esély van most arra, hogy az AEC piacon meghonosodjon egy professzionális, nemzetközi szintű és a piaci szereplők számára egységes adatkezelési folyamat és gyakorlat, amely kiszolgálhatja a BIM modelleket és egységes klasszifikációban gondolkodik - mondta el Lengyel Balázs költségtervező mérnök, akinek a vezetésével már a magasépítésre korábban létrejött egy költségtervezési klasszifikáció, az ÉKTR.
Az ÉKTR valóban a magasépítés költségtervezésére készült klasszifikáció.
"A piac nagy szereplőinek a munka elején bemutattuk, hogy milyen megoldási lehetőségek lennének: átvenni egy nemzetközit, vagy létrehozni egy saját verziót. Nemzetközi lehetőségként az ICMS (International Cost Management Standard) megoldását mutattuk be, de végül egy új verzió jött létre - az ÉKTR, ami most az ÉMI-él van és arra vár, hogy egy építőipari műszaki irányelv lehessen belőle. Az ÉKTR magasépítési beruházáshoz, költségtervezési szempontból készült klasszifikáció.
A költségtervezők iszonyatosan éheznek az adatokra, amit jelenleg nem kapnak meg, mert nincs itthon rendszerezve, gyűjtve, ami nélkül nem lehet a tervezés alatt költségvetéstervezést végezni. Létfontosságú lenne egy adatbázis, ami elérhető és a legtöbb piaci szereplő használja.
- mondta el a szakértő, majd hozzátette:
Az ÉKTR a magasépítésre jött létre, nem alkalmazható a mélyépítésben.
A világon mindenhol felismerték, hogy az építési projektek különbözősége akkora léptékű, hogy nem szabad multifunkcionális eszközben gondolkodni. Nem hozható hasonló struktúra alá egy gátépítés egy vasútépítésével, vagy egy kórházzal. Továbbá, gondolni kell a vegyes projektekre is, hiszen a mélyépítési projektek tartalmazhatnak magasépítési projektelemeket vagy fordítva.
Lengyel Balázs arról is beszámolt, hogy: "Szóbeszéd alapján terjed az információ, hogy az állam most professzionális előkészítési igénnyel jelenik meg. Nagyon örülünk, hogy újra terítéken van ez a téma, és bízunk abban, hogy egyértelművé vált, hogy kell az egységesítés, és hogy a költségvetési és a BIM klasszifikáció nem ugyanaz, viszont a kettőt könnyen átjárhatóvá és összekapcsolhatóvá kell tenni."
A nemzetközi gyakorlatokkal kapcsolatban Lengyel Balázs elmondta, hogy az angolszász megközelítés szerint a költségvetési klasszifikáció az épületek elemei alapján rendszerez, a közép-európai és német irány - ami itthon jellemzőbb - pedig inkább munkanem alapján. Ez utóbbiban például egy csoportban van az építményben az összes szigetelés, és mindegy, hogy azt a szigetelést a beruházás mely szakaszában, az épületen hol, és mikor csinálják. "Az ÉKTR készítésekor pont e kettő megközelítést próbáltuk összeházasítani, mert egy munkanem alapú költségvetést nehéz kezelnie egy beruházónak. Ha például vizsgálja a homlokzat összes költségét, akkor annak árát a munkanem alapú struktúrákban nagyon sok helyen szétszórva lehet megtalálni, ami rengeteg hibázási lehetőséget hordoz magában. Ma, a változtatások korát éljük, a tervezéskor, de még a kivitelezés utolsó időszakában is változik a műszaki tartalom, és ennek az új igénynek (változtatások gyors beépítése a beruházási folyamatba) is meg kell felelnie a klasszifikációnak.
Az ÉKTR-t úgy akartuk megalkotni, hogy az minden szereplőnek jó legyen. A kivitelezők jellemzően szakkiviteli munkák, alvállalkozók szerint igénylik a csoportosítást, a tervező munkájához pedig az passzol, ha egy bizonyos rendszer/munkanem a szaktervezőhöz van csoportosítva, a műszaki ellenőr pedig azt szeretné, ha a csoportosítás az építési idő, az építés sorrendjében lenne, ami a teljesítési igazolások miatt kell. Tehát nagyon eltérőek az érdekek és elvárások.
Eddig költségtervezési klasszifikációról volt szó, de ugyanilyen szükség van a BIM klasszifikációra is.
A BIM tervező mérnökök a geometria elemeit tervezik meg, a saját megközelítésük szerint, a költségkiírók pedig ebből egy másik megközelítés szerint készítenek egy tételt és ez a kettő nem egy. A nemzetközi gyakorlat is külön veszi a költségklasszifikációt a tervezésitől. De az alapelv ugyanaz. Amikor BIM klasszifikációt keresünk, hogy melyik a jó és milyen legyen, akkor szintén minden tervező azt szeretné, hogy az adott falat mindenki ugyanabba a csoportba tegye, de ettől még a kettő nem ugyanaz. Az ÉKTR nem lesz jó a BIM klasszifikációra."
Ha az ÉKTR-t nem soroljuk ide, akkor nincs a piacon egységes tételrend, és nincs BIM klasszifikáció sem. Fontos kérdés, hogy a magas vagy a mélyépítés szemszögéből közelítsünk-e a megoldáshoz. Mindkettőre nagy szükség van, csak kell egy szereplő, aki ezt összedolgozza .
Címlapkép forrása: Getty Images
