Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
A 137 koncertlátogató meggyilkolása csak a legújabb rémtett az Iszlám Állam (ISIS) és Oroszország közötti évtizedes küzdelemben. A kocka 2015. szeptember 30-án lett elvetve, amikor Oroszország beavatkozott Szíriában, hogy támogassa Bassár el-Aszad összeomló rezsimjét. Az ISIS emberei egy hónappal később erre azzal válaszoltak, hogy bejutva az egyiptomi Sarm es-Sejk repülőterére bombát helyeztek el egy orosz Airbus repülőgépen megölve mind a 224 utast és a személyzetet.
Megtorlásként 2017 szeptemberében Oroszország állítólag likvidálta az ISIS "hadügyminiszterét", Gulmurod Khalimovot, aki egykor a tádzsik belügyminisztérium különleges rendőri erőinek parancsnoka volt, és aki a tádzsik polgárháború idején az orosz erők oldalán harcolt. A Crocus City Hall elleni merénylet állítólagos elkövetői mind Tádzsikisztánból származnak.
Az ISIS egykori szíriai "tartományai" – mint például Homsz és Rakka – tucatnyi csatában harcoltak orosz reguláris és irreguláris erőkkel, köztük a Wagner Csoport zsoldosaival, leginkább Palmürában 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben. A 2016. decemberi harcok különösen kínosak voltak Vlagyimir Putyin orosz elnök számára, mivel az ISIS erői visszafoglalták a várost az orosz erőktől és azok szövetségeseitől.
2015 és 2024 között Oroszország az ISIS számos ellenségét támogatta. Ez kiterjedt a Hezbollahhal való katonai és hírszerzési együttműködésre, a Hamász politikai támogatására, valamint a tálibok politikai, hírszerzési és lehetséges katonai támogatására. Mindhárom szervezet elkeseredett harcokat vívott az ISIS "tartományai" és sejtjei ellen Libanonban, Szíriában, Gázában és Afganisztánban.
A Wagner Csoport és annak utóda, az úgynevezett Afrikai Hadtest maradványai Líbiában, Mozambikban és Maliban is harcoltak az ISIS ellen. Az ISIS-Khoraszán (ISIS-K) – vagyis az ISIS azon ága, amelynek emberei a gyanú szerint elkövették a Crocus City Hall koncerthelyszín elleni támadást – elsősorban Afganisztánban és Pakisztánban aktív. A Khoraszán "tartomány" hivatalosan 2015 januárjában alakult meg, amikor a táliboktól és más csoportokból kivált fegyveresek hűséget fogadtak az ISIS-nek.
A többi viszonylag nagyméretű ISIS-tartományhoz hasonlóan az ISIS-K is egy dandárméretű katonai szervezet, amely szinte minden állami és nem állami erő ellen harcolt a működési területén vagy az azokkal határos térségekben. 2021 augusztusában öngyilkos merényletet hajtott végre Kabulban az amerikai csapatok afganisztáni kivonulása során, amelynek során 13 amerikai katona és legalább 169 afgán halt meg. 2022 szeptemberében a kabuli orosz nagykövetséget támadták meg, aminek során a követség két munkatársa vesztette életét. Januárban pedig állítólag kettős öngyilkos bombamerényletet hajtottak végre egy iráni – Kassem Szulejmání vezérőrnagy halálára emlékező – ünnepségen.
Az ISIS hadviselési módja ügyesen ötvözi a hagyományos, a gerilla és a terrorista taktikai elemeket. Ennek köszönhetően – annak ellenére, hogy széles körben gyűlölik, jelentős túlerőben vannak vele szemben mind a fegyveresek, mind a fegyverek vonatkozásában – az ISIS-nek sikerült elérnie, hogy egykor több mint 120 várost, települést és falut tartott ellenőrzése alatt a Fülöp-szigetek déli részétől Nyugat-Afrikáig, és azt is túlélte, hogy közel 80 állam indított ellene háborút. Sok tekintetben Oroszország 2014-es, a Krímben és a Donbaszban végrehajtott hibridháborús műveletei az ISIS taktikáját utánozták, amelyet az Iszlám Állam 2013-ban Rakka és más városok elfoglalására használt.
Az ISIS vezetői azonban rossz stratégák, nincs életképes katonai megközelítésük, mivel célpontjaik az al-Kaidától és a táliboktól kezdve az Egyesült Államokig és annak szövetségeseiig terjednek. Irán és Oroszország is szerepel a listájukon.
A Putyin vezette Oroszországnak azonban van múltja az úgynevezett hamis zászlós (false-flag) műveletekben, amelyek közül az 1999 szeptemberében elkövetett rjazanyi támadás talán a legismertebb. Ez az incidens, amely a Moszkvában és más orosz városokban elkövetett halálos bombamerényletek sorozatának hátterében bontakozott ki, és mélyreható kérdéseket vetett fel Putyin állami terrorcselekményekben való érintettségével kapcsolatban, amelyeket állítólag azért szerveztek meg, hogy igazolják a csecsenföldi katonai műveletek fokozását, és ezzel szilárdítsák meg a hatalmat.
Ugorjunk időben előre 2024 márciusába. Bár az Orosz Nemzeti Gárda (Roszgvardija) bázisa mindössze három kilométerre található a Crocus City Hall koncerthelyszíntől, a biztonsági erők mozgósítása több mint 90 percig tartott, annak ellenére, hogy a Kremlt figyelmeztették a lehetséges támadásokkal kapcsolatban. Akár hozzá nem értésről, akár konspirációról van szó, úgy tűnik, Putyin már eldöntötte, kit kell hibáztatni: Ukrajnát.
A holttestek és a felgyújtott szórakoztató komplexum látványa az orosz fővárosban, mindössze néhány nappal Putyin "újraválasztása" után, nem csupán szörnyű képet tár elénk. Ezek ugyanis a biztonsági réseknek, a hírszerzés hibáinak, a politikai önelégültségnek és valószínűleg még súlyosabb tényezőknek a következményei. A Kreml azonban úgy tűnik, eltökélt abban, hogy hatalmas propagandagépezetét felhasználva Ukrajnára terelje a közvélemény haragját.
Annak ellenére, hogy a tél folyamán visszaszerezte a kezdeményezést az ukrajnai hadműveleteknél, Oroszország még messze van attól, hogy elérje stratégiai céljait Ukrajnában. Valójában 18 hónap, több százezer orosz áldozat és több száz milliárd dollár elköltése után Oroszország még mindig nem ellenőrzi a magához csatolt régiók (oblasztyok) teljes területét.
A nagyszabású támadó hadműveletekhez Oroszországnak több emberre, több hazai erőforrásra van szüksége, illetve kevesebb helyi ellenállásra (civil és katonai értelemben is). Putyin, aki a cinimzus mintapéldányának nevezhető, talán azért engedte meg a Crocus City Hall koncerthelyszín elleni támadást, hogy azt tömeges mozgósításra használhassa fel, erősíthesse a háború hazai támogatását, és még nehezebbé tegye a rezsimjével szembeni ellenállást. Az ISIS-hez hasonlóan Putyin Ukrajna elleni háborúja is tartósnak és egyre kiterjedtebbnek tűnik.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Omar Ashour
Biztonsági és katonai tanulmányok professzor, a Dohai Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (Doha Institute for Graduate Studies) biztonsági tanulmányok programjainak alapítója. Az angliai Exeter Egyetem Arab és Iszlám Tanulmányok Intézetének oktatója, a Brookings Intézet vendégkutatója. Kutatásai többek között az aszimmetrikus fegyveres konfliktusok, a hibrid hadviselés, az iszlamista mozgalmak és a terrorizmusellenes küzdelem kérdéseire irányulnak.
Címlapkép forrása: Getty Images
