Magyarország rendszerváltozáskor elindult felzárkózása csak arra volt elegendő, hogy a fejlődésünk visszazárjon egy évszázados trendhez, amely azonban szintén csökkenő - állapította meg Fazekas Károly a közgazdász vándorgyűlésen pénteken tartott előadásában. Az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának főigazgatója arra is rámutatott, hogy az elmúlt években már újból a felzárkózás elakadásának lehetünk a tanúi, ami megerősíti ezt a vonalat.
Fazekas Károly szerint még abban is nagy nehézségeink vannak, hogy a siker titkát miként kutassuk. A téma ismert szerzőinek (Acemoglu, Hausmann, Phelps, Robertson, Spence, Yifu Lin) munkái alapján a kutató úgy látja, hogy három megközelítési lehetőség is adódik. Az egyik ilyen a stilizált tényeken alapuló elemzés. Ennek kapcsán Michael Spence munkáját idézi Fazekas, aminek egészen hangos magyar áthallásai vannak. A Nobel-díjas tudós ugyanis a csoportjával 13 sikeres felzárkózást elérő ország eredményeit értékelte, és ezek alapján az alábbi közös jellemzők adódtak:
- Nyitott, export orientált, a világgazdaságba szervesen integrálódott gazdaság,
- Makro stabilitás, alacsony infláció, fenntartható közkiadások,
- Magas beruházási és megtakarítási hányad,
- A források piaci allokációja, igazodás a világpiaci árakhoz,
- Hiteles, társadalmi befogadásra törekvő, tehetséges kormányzás.
A tapasztalatok alapján a rossz ötletekről is felállított egy listát. (Figyelem, a munka 2008-as, tehát nincs semmiféle magyar kapcsolódása.)
A rossz ötletek tehát:
- Energiaárak szubvencionálása
- Munkanélküliség csökkentésére közfoglalkoztatás
- Költségvetési hiány csökkentése hosszú távon megtérülő közkiadások visszafogásával
- Speciális szektoroknak, ágazatoknak, vállalatoknak, foglalkozásoknak - nem szigorú feltételekhez kötött, nem szigorúan limitált időtartamra - nyújtott szubvenciók, védőintézkedések
- Kísérletek az árak közvetlen szabályozására
- Exportkorlátozások
- Urbanizációs folyamatok visszafogása
- Környezetvédelmi szempontok háttérbe szorítása
- Ráfordításokkal, beiskolázási arányokkal operáló és nem az oktatás minősége alapján vezérelt oktatáspolitika
- Közalkalmazottak alulbérezése
- Pénzügyi szervezetek nem megfelelő szabályozása
- Túl korai valutafelértékelés
A stilizált tényeken alapuló elemzésen túl a tradicionális közgazdasági analízis is a segítségünkre lehet, hogy a felzárkózás titkát feltárjuk. Ezek a kutatások az utóbbi időben egyértelműen az oktatás minőségének fontosságát igazolják. Látványos például, hogy 50 ország 40 év alatt nyújtott PISA-teszt eredményei milyen szoros összefüggést mutatnak a gazdasági teljesítménnyel.
- nem ad reményt a rövid-közép távú utolérésre,
- nem ad útitervet, nincs használható narratíva a részletek kidolgozásához,
- nem ad motivációt a kormányzat rövid távú szakpolitikai intézkedései számára,
- nem magyarázza a folyamatok robbanásszerű felgyorsulását, vagy éppen beragadását,
ismeri el Fazekas.
Az eredményeket ugyanakkor erősíti, hogy a harmadik megközelítési módszer, a komplex közgazdasági rendszerek elemzése is több hasonló következtetésre jut. Eszerint ugyanis egy ország prosperitása valóban függ a munkaerő által elsajátított tudás mennyiségétől és minőségétől. A kutatások itt már megkülönböztetik az explicit és a hallgatólagos tudást (utóbbi is fontos lehet), kiemelik a képességek diverzitásának a fontosságát (ez egy másik előadásban a vállalati sokszínűség jelentőségével kapcsolható össze), a képességek exkluzivitását.
A komplex rendszerek elemzése új metaforákat is életre hívott. Eszerint a fejlődés során az országok olyan új termékek előállítására törekszenek, melyek a korábbiakhoz hasonló ismereteket igényelnek. A termelési térben a távolság két termék között az előállításukhoz szükséges képességek különbözőségétől függ. A termelési tér elemzésével be tudjuk azonosítani azokat a fejlesztési irányokat, melyek végrehajtásához szükséges képességeink megvannak, illetve (könnyebben) megszerezhetők.
Ezek a kutatások nagy hangsúlyt fektetnek a képességekre, amit szélesebben érdemes értelmezni. Így például a sikerességhez hozzájárul az emberi és fizikai tőke, a jogrendszer, a különböző intézmények minősége az adott országban. Vállalati szinten mindaz a tudás, know how, munkatapasztalat amelyet az adott vállalat dolgozói birtokolnak, továbbá a szervezési képességek melyek képessé teszik a vezetőket arra, hogy alakítsanak, irányítsanak olyan tevékenységeket, melyek jelentős létszámú csoportok kooperációját igénylik.
Ebben a felfogásban a gazdasági fejlődés lényegében egy tanulási folyamat, amelyben egy ország egyre bonyolultabb termékek és szolgáltatások előállításához szükséges ismereteket sajátít el, ez a folyamat pedig egyre komplexebb képességek elsajátítását igényli annak érdekében, hogy képesek legyünk magasabb termelékenységű tevékenységek végzésére. Ennek a gondolatnak a helyességét látszik igazolni az is, hogy a a gazdasági fejlettség és a komplexitás között a kutatások szerint igen erős kapcsolat látszik.
A britek törik a fejüket Az idén Nagy-Britanniában megjelent egy tanulmány, ami egyfajta növekedési kiáltványnak is felfogható a komoly gazdasági gondokkal küzdő országban - mondta Fazekas. Ennek a dokumentumnak egyik összegző megállapítása szerint a növekedési gondok arra vezethetők vissza, hogy "a képzésbe, az infrastruktúra fejlesztésébe és az innováció ösztönzésébe történő megfelelő beruházások hiányában tartós strukturális feszültségek keletkeztek a gazdaságban... nem sikerült stabil tervezési gyakorlatot kialakítani, nincs stratégiai vízió, politikai konszenzus a növekedést ösztönző intézkedésekről." (Ez is külföldi példa.) A dokumentum szerzői meg is fogalmazták, milyen kihívásokra kell válaszolni a siker érdekében: - Az oktatási rendszer minőségének javítása annak érdekében, hogy a növekedés ne a kirekesztést, hanem a társadalmi befogadás és kohézió növekedését eredményezze. - A vállalkozási infrastruktúra kiszolgálására alkalmas intézményrendszer kialakítása és megerősítése. - A magánberuházások és innovációk pénzügyi támogatásának ösztönzése. - Független Nemzeti Növekedési Tanács létrehozása azzal a céllal, hogy tényekre alapozott, a gazdaság növekedését elősegítő szakpolitikai reformjavaslatokat és azok szigorú értékelésére alkalmas rendszereket dolgozzon ki.
Ahogy a képesség, úgy a komplexitás is tágabban értelmezendő. A gazdaság komplexitásának növelése nem csupán a munkaerő képességeinek növelését, hanem a helyi társadalmak tágabban értelmezett képességek fejlesztését követeli meg (bizalom, kooperáció, jogkövetés stb.). Nem csupán a tudás növelése a feladat, hanem a készségek komplex egészséges ökoszisztémájának fejlesztése. Ez a feladat messze túlnő az iskolarendszer fejlesztésén, a helyi társadalmak kooperációját, aktivitását, autonómiáját kell erősíteni minden lehetséges eszközzel.Ezekhez a lépésekhez elengedhetetlen a normák teremtése. Fazekas sorolja is, melyek a növekedéshez szükséges legfontosabb váltások: bizalmatlanság - bizalom, szabályok áthágása - szabálykövetés, adóelkerülés - adótudatosság, önzés - kooperáció, beragadás - innováció, kíméletlenség - szolidaritás.
Fazekas az előadásában - talán tudatosan - nem tért ki a magyar párhuzamokra, de a közgazdász vándorgyűlés, ahol mindezt előadta a "Növekedési fordulat - honnan jön a lendület?" címet viselte. Talán az MTA főigazgatójának mondandójából derült ki leginkább, hogy az a bizonyos lendület honnan jöhet(ne).
