A magyar háztartási fogyasztás relatív visszaesése nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy a háztartások végső fogyasztása reálértéken tavaly 1,2%-kal csökkent. Azt is lehetett tudni, hogy Bulgáriában jelentős fogyasztásbővülés volt tavaly, tehát a két ország közötti különbség jelentős csökkenésére lehetett számítani.
Az uniós rangsor élén a sajátos gazdaságszerkezetű Luxemburg áll, majd Ausztria, Hollandia Belgium és Dánia lakossági fogyasztása van még az uniós átlag 120%-a felett. A lista másik végén a bolgár-magyar párost (szemmel jól látható különbséggel) Szlovákia és Lettország követi.
Az Eurostat mutatója az Actual Individual Consumption (AIC), a nemzeti számlák statisztikája szerint a háztartások végső fogyasztását jelenti. Ez magába foglalja a lakosság által megvásárolt termékeket és szolgáltatásokat, valamint a természetbeni (például oktatási és egészségügyi) juttatásokat. Az AIC-ot már jó néhány éve előszeretettel használja az Eurostat egyfajta életszínvonal-mutatóként, hiszen a háztartások fogyasztási lehetőségei alapvetően befolyásolják a jólétérzetet. Ezzel szemben a teljes GDP a gazdasági teljesítmény ("termelés") mérőszáma. Az AIC országok közötti összehasonlíthatóságát a vásárlóerő-paritással teremti meg a statisztika, vagyis a pénzben kifejezett fogyasztást kiigazítják az egyes országokra jellemző árszínvonallal. Ez a kiigazítás az ilyen statisztikák egyik leggyengébb pontja, időnként felmerül, hogy az árszínvonal mérése nagyon pontatlan lehet. A nagyon magas román adat esetében például számbavételi hibára gyanakodhatunk, ezért nem is érdemes nagyítóval nézegetni a különbségeket, inkább a tendenciákat érdemes figyelni. (A pontatlanság miatt a magyar-bolgár viszony például akár többször változhat a szokásos felülvizsgálatok során, ahogy az egy évvel ezelőtt a GDP-mutató esetében a magyar-román viszonylatban történt.)
A lakossági fogyasztás tavalyi gyengélkedésének elsődleges oka a reáljövedelmek csökkenése, illetve a fogyasztás óvatossági motívumok miatti visszafogása. Ugyanakkor a többi régiós országhoz képest mért relatív lemaradásunk már hosszabb ideje tart. Az uniós csatlakozáskor a kelet-közép-európai régió 11 országa közül a 3. helyen álltunk, a tavalyi adattal már éppen csak elkerültük az utolsó pozíciót.
A viszonylagos lemaradás oka egyrészt a gazdasági fejlettségünkben tapasztalt pozícióvesztés eredménye. Egy főre jutó GDP-ben, vagy éppen a keresetek alakulásában az elmúlt két évtizedben fokozatosan hátrébb szorultunk a régiós listákon. A hazai lakosság (a megoszlást elrejtő átlagos mutatók szerint) nagy megtakarítónak számít a régióban, ami szintén hozzájárul az alacsonyabb fogyasztáshoz. Makrogazdasági szemléletben pedig a magas beruházási ráta felel azért, hogy a fogyasztásra kevesebb jut.
Egy hónappal ezelőtt derült ki, hogy Románia egy főre jutó GDP-je már magasabb, mint Magyarországé, Horvátország pedig utolért hazánkat. Hazánk az uniós átlag 76%-án áll, a horvát holtversennyel még Szlovákia, Lettország és Bulgária van mögöttünk a régiós fejlettségi rangsorban.
Az idén a magyar háztartások fogyasztása már bővülhet, de hogy ez elegendő lesz-e a régiós felzárkózáshoz, majd csak egy év múlva derül ki. A hosszabb távú sikerességhez valószínűleg a gazdaságpolitikai stratégia újragondolása is szükséges.
Címlapkép forrása: Getty Images
